Századok – 2012

TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293

FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN 1307 Ezért a hatalom súlypontja egyértelműen átkerült a képviselőházhoz. Ezenfelül pedig egyrészt számos főpap és mágnás is liberális felfogású volt, másrészt pedig a főispánokat a kormány nevezte ki, az 1848:3 tc. 7§-a pedig a főpapok és országzászlósok kinevezését és a nemesi címek adományozását a miniszterek ellenjegyzéséhez kötötte. Következésképpen a Batthyányi-kormánynak döntő befolyása volt a felsőtáblára is. E megváltozott erőviszonyokat jelezte, hogy a régi liberális Beöthy Ödön immár bihari főispánként javasolta a főrendi tábla első ülésén, hogy a kormány dolgozzon ki tervezetet a felsőtábla átalakítására, mivel „a képviseleti rendszer alapján alakult alsóház mellett ezen születési, és hivatalos összeköttetési jognál fogva egybegyűlt felső tábla, jelen alakjában fenn nem állhat. " Tehát a magyar polgári állam létrejöttének első pillanatától kezdve nyilvánvaló volt, hogy a felsőtábla, illetve főrendiház a korábbi, feudális jogrendszer, alkotmányosság olyan maradványa, amely modern alkotmányba adott formájában nem illeszthető be. Az indítvány július 8-i vitájában résztvevő 9 főrendi tag több mint fele szintén főispán volt és a többi hozzászóló között is csak egy olyant találunk, aki a szeptemberi fordulat, az udvarral való szakítás után a dinasztia táborában tűnt fel. Aligha meglepő ezért, hogy az átalakítás szükségességét egyik felszólaló sem kérdőjelezte meg. Újházy László (sárosi főispán, a ház egyik legradikálisabb ragja) a választott tagok és a protestáns bevett vallások képviselőinek hiányát tarthatatlannak mondotta. A vitához a kormány részéről Szemere Bertalan belügyminiszter szólt hozzá: a felsőház, mint intézmény szükséges vagy szükségtelen volta szerinte a körülményektől függ, majd hozzáfűzte: Magyarországon vannak olyan célok, amelyek elérését csak a felsőház segítheti elő. Úgy vélte: a tagság feltétele ezután a születés, a birtok és az adó mellett személyi képesség és érdem kell hogy legyen. Kijelentette, hogy a reform határidejének rögzítése a kormányt olyan kötelezettségre kényszerítené, amit esetleg nem tud teljesíteni. Tehát fontosnak tartotta a felsőház fenntartását, de reformját egyelőre el kívánta halasztani. Akkor, amikor kormányát az áprilisi törvények végrehajtása, a nemzetiségi mozgalmak és az udvar ellenforradalmi törekvései foglalták le, és a nemzeti egység programját hirdette, nem is nyilatkozhatott volna másként. A főrendi tábla jövője felmerült a képviselőházban is. A kormánypárt mérsékelt szárnyához tartozó Hunfalvy Pál 1848 július végén benyújtott törvényjavaslata a főrendi táblát a törvényhozás kiegészítő részének tekintette. Ideiglenes jelleggel reformjáig szűkíteni kívánta jogkörét: a felsőtáblának egyszeri vétójoga lett volna, pénzügyi és katonai javaslatokat egyáltalán nem vethetett volna vissza, és törvényt sem kezdeményezhetett volna. Válaszul a radikális Madarász László egyszakaszos törvényjavaslatot nyújtott be: „Az úgy címzett főrendi ház, mint nemzeti képviselettel össze nem férhető akadály, megszüntetik." Hunfaly az alkotmányos fejlettség velejárójának tekintette a kétkamarás szisztémát, enélkül vagy az egyén, vagy a nép zsarnoksága valósulna meg szerinte. Nemzetiségi okból is szükségesnek tartotta a főrendi táblát. Madarász viszont úgy vélekedett, hogy „hol népképviselet van, ott valami mást is képviselni, teóriában is oly összeütközésnek látom": ezzel együtt kész volt visszavonni