Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN 1301 királyi meghívót a diétára, amennyiben rendelkeztek 50 teleknyi birtokkal és legalább az év felét itthon töltötték. A „regalisták", a király által kinevezett felsőtáblai tagok számát 120 főben kívánta a bizottság meghatározni, s ennél kevesebb tag esetén az uralkodónak joga volna a létszám eléréséig további tagokat meghívni. Ez a javaslat az angol, illetve a Bourbon-restauráció utáni francia alkotmány példáját követte. A kész munkálatot 1830-ban szétküldték, hogy a megyék kialakíthassák jövendő országgyűlési álláspontjukat, s tájékoztassák róla a nádort. Észrevételeik többnyire az uralkodó és a főrendek jogosítványainak kurtítására irányultak. Több megye cenzushoz, választáshoz kötötte volna a felsőtáblai tagságot, megszerezhetővé tették volna vagyonos köznemesek számára; korlátozták volna a felsőtábla vétójogát. Barta István, Gergely András, Völgyesi Orsolya kutatásaiból tudjuk; az operátumok megyei vitái 1830-32-ben alkalmat adtak a helyi liberális reformellenzék megszerveződésére, nézeteik formába öntésére, közzétételére. Több megye kijelentette, hogy a magyar törvények nem ismerik az örökletes báróságot, grófságot, azt meg kell szüntetni. A Zemplén-megyei vitában egy reformpárti, Lónyay Gábor odáig ment, hogy nyíltan megkérdőjelezte a kétkamarás országgyűlés szükségességét, arra hivatkozva, hogy nálunk mindkét tábla amúgy is csak a nemességet reprezentálja. Egyes vármegyék elítélték a papság felsőtáblai tagságát, mások a protestáns egyházi funkcionáriusoknak is tagságot kívántak. A megyei javaslatok többsége növelni igyekezett a jómódú köznemesség súlyát az országgyűlésben. Egyelőre a javaslatok meghagyták volna a felsőtáblát rendi képviseleti szervnek, de a neki szánt feladatok, a vele szembeni igények és a birtokcenzus távlatilag egy polgári állam második kamarájának az irányába mutattak. így Temes és Bereg megye azt kívánta, hogy a bizottság által megadott feltételeknek (az ötven teleknek) megfelelő köznemesek is meghívót kapjanak a felsőtáblára. A legtöbb megye a megadott cenzust túl alacsonynak tartotta, hiszen így még mindig túl nagy számú mágnás vehetett volna részt az országgyűlésen. Ezért egyes vármegyék (Pest és Győr megye) magasabb cenzust kívántak volna (jobbágytelkekben illetve katasztrális holdakban megadva), de úgy, hogy az annak megfelelő köznemes is a felsőtábla tagjává váljon. Sopronvármegye ellenezte az országos bizottság javaslatában, hogy az túlságosan megnövelné az országnagyok, a püspökök, a főispánok — tehát az uralkodói hatalom — befolyását. Bács megye a nemesek jogegyenlőségét hangsúlyozta, amelynek az országgyűlésen éppúgy érvényesülnie kellene, mint a vármegyében, ezért azt javasolta, hogy a mágnás küldötteket (megyénként egyet-egyet) is a vármegyék válasszák. Más megyék (Csanád) illetve a vitában résztvevő jogi szaktekintélyek viszont azt javasolták, hogy a személyes részvétel, vagy a vagyoni cenzus helyett a mágnások maguk közül válasszanak képviselőket a felsőtáblára. A viták során szinte egyöntetű volt az a törekvés, hogy a felsőtáblának az országgyűlési döntéshozatalra való befolyását mérsékeljék.2 0 20 Völgyesi Orsolya: A kormányzat, a rendek és az ellenzék Magyarországon a rendszeres bizottsági munkálatok vitája idején (1831-32). 171. és köv. (Kéziratos doktori disszertáció)