Századok – 2012
TÖRTÉNETI IRODALOM - Egy felső-magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma (1656). (Ism.: Glück László) V/1254
1254 TÖRTÉNETI IRODALOM EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KÖZNEMESI URADALOM A XVII. SZÁZAD KÖZEPÉN Ibrányi Ferenc urbáriuma (1656) Szerkesztette, jegyzetekkel és mutatókkal ellátta Mjészáros Kálmán. A bevezető tanulmányt írta Szirácsik Éva. (A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai II. Közlemények 39.) Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, Nyíregyháza, 2010. 138 o. Egyetlen iratot tett közzé az alábbiakban ismertetendő önálló kiadványban Mészáros Kálmán. A forrás nem véletlenül érdemelte ki a fokozott figyelmet: nem csupán információtartalmában, de irattani szempontból is rendkívüli darabról van szó. Egy 17. századi — mondjuk így — nagybirtokos köznemes nagyszabású autográf feljegyzése ez, amelyet a hét megyében (Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Zemplén, Abaúj és Gömör) fekvő jószágállományáról készített. Ibrányi IV Ferenc, mint ő maga fogalmaz, azzal a céllal nyúlt az írás eszközéhez, hogy „az én holtom után édes maradékim annyival könnyebben, jobb úton-módon tudhassák, bírhassák, oltalmazhassák, építhessék és igazgathassák egymás közt akadály nélkül" a vagyont. Semmi jele annak, hogy írásművének az emlékeztető funkción túl bármi célt szánt volna. A műfaji normáktól nem kötött, rendszerint kompozit jellegű „házi feljegyzésekhez" képest ugyanakkor meglehetősen egynemű a tematika, ahogy azt maga a szerző kitűzte. Az iratban mindvégig elsődleges a birtokjogi kérdéskör: a különböző birtokokhoz fűződő nemesi birtokjog alapjának, megszerzése körülményeinek rögzítése, a birtoktárgyak pontos azonosítása. Ez volt minden járadékszedés (és a saját üzemgazdálkodás) alapja. Ibrányi Ferenc azonban nem szorítkozott a szűken vett birtokjogra, vagyis az ügyleti jellegű iratokban megtalálható információk kommentált előadására: a szöveg — mint alább részletezni fogjuk — az urbáriumoktól megszokott adatokat is nyújtja. így azután a szerző szerkezetileg kénytelen túllépni az önálló irat formájában is rendelkezésre álló jogügyletek rendjében haladó koncepción, már csak azért is, mert ő nem volt valamiféle self made man: birtokai nagyobb részét nem maga szerezte, hanem örökölte. Lemond a birtokügyletek nyomán keletkezett iratoknak még a regisztrálásáról is. A kapcsolatot azzal teremti meg, hogy a megfelelő helyeken utal rá: a vonatkozó irat megvan „az acquisitumok táskájában". A felépítést illetően ily módon magára maradva — de még mindig inkább a féltve őrzött táska tartalmának hatása alatt — azt az elképzelést dolgozta ki, hogy a birtoklás jogcíme szerint fog haladni (atyai, illetve anyai ősi jószág, atyafiaktól örökjogon, illetve zálogban szerzett birtokok, idegenektől örökjogon, illetve zálogban szerzett birtokok), adott esetben tehát egyazon település különböző jogcímen bírt részeit is elszakítva egymástól. Ehhez képest végül — talán a nagybirtok urbáriumait követve — a településenkénti leírást helyezte előtérbe, a jogcímeket követő tárgyalás pedig egy ettől elkülönült második rész lett volna (39-40.). Az irat bevezető részében ezt mint végleges koncepciót deklarálja, de a megvalósítás csak az első részt mutatja. A birtokjog így is elsődleges marad a témát illetően, a szisztémában viszont már csak egy toldalékra nyomná rá a bélyegét, de végül még ez is fölöslegesnek bizonyul. Ibrányi Ferenc feljegyzése a fentieknek megfelelően egy eszmei időpont körül készült, bár — mint az iratban elszórt néhány dátumból kiderül — hosszabb idő alatt. Mielőtt a rendkívül érdekes irat információtartalmát közelebbről ismertetnénk, röviden a birtokokról. A hatalmas vagyon egyik fő komponense az atyai ősi jószág volt, hiszen itt arról az elsősorban Szabolcs megyéhez kötődő Ibrányi családról van szó, amely a köznemességen belül kiemelkedő vagyoni szintje és néhány jeles alakja révén a szakmai közönség előtt régóta már jól ismert. Ehhez járult a hasonló nagyságrendű anyai örökség: a Golopi-birtok harmada. Mind a két birtoktest meglehetősen szórtan helyezkedett el, az atyai Szabolcs megyének a kisvárdai járást leszámítva szinte minden táján, valamint Szatmár megye határos nyugati sávjában, míg az anyai birtok Abaúj megyében a Hernád-völgy alsó szakaszán, felfelé nagyjából Gönc környékéig, valamint Dél-Zemplén különböző pontjain.
