Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Kecskés D. Gusztáv: Pénzgyűjtés és propaganda. Az ENSZ intézmények információs tevékenysége az 1956-os magyar menekültválság megoldása érdekében I/109
AZ ENSZ ÉS A MAGYAR MENEKÜLTEK (1956-1957) 123 17-én Brilej jugoszláv állandó ENSZ-képviselő levélben és emlékeztetővel fordult az ENSZ főtitkárhoz. Határozottan kérte, hogy térítsék meg Jugoszláviának a magyar menekültekre fordított költségeket. Az alaposan dokumentált kimutatás szerint 1957. március 1-jéig 2.269.530 dollárt fordítottak a magyar menekültek ellátására. Az iratban olvasható, hogy e költségek fedezésére a kormánynak három milliárd dinár értékben, 6% kamatra hitelt kellett felvennie a jugoszláv Nemzeti Banktól. A kölcsönt a külfölről érkező visszatérítésekből kívánták visszafizetni.6 9 Az UNREF Végrehajtó Bizottsága 1958. januári hetedik ülésszakán résztvevő jugoszláv megfigyelő, Anton Kacjan újra határozottan jelezte kormánya kérését a kiadások megtérítésére: „A jugoszláv kormány által kifizetett költség 7.686.694 dollárra rúg, mindeddig viszont csupán 1.035.664 dollár lett visszautalva." - mondta. A jugoszláv diplomata hangsúlyozta továbbá, hogy kormánya nem tudja elviselni ezt a súlyos terhet hatékony nemzetközi segítség nélkül. Annak a reményének adott hangot, hogy „mindent megtesznek majd, hogy megszüntessék ezt az igazságtalanságot".70 Az ENSZ-intézmények apparátusai és a segélyezésben érdekelt kormányok egyaránt elismerték, hogy Ausztria és Jugoszlávia méreteikhez és gazdasági lehetőségeihez mérten hatalmas terhet vállaltak. Az újabb adakozási felhívások egyik legfőbb érvének éppen ez bizonyult. A menekültbefogadás költségeinek igazságos megosztása a magyar ügyben a nemzetközi segélyezés alapelvévé vált. Az ENSZ Menekült Alap Végrehajtó Bizottsága negyedik ülésszakán 1957. február l-jén egyhangúlag elfogadott határozat leszögezte: „... a magyar menekültek sorsa az [egész 1 emberiség lelkiismeretéhez intéz kihívást, [...] Elismerve, hogy ez a probléma, a számos ország által adott jelentős hozzájárulás ellenére, a legsúlyosabb nehézségeket okozza az elsődleges befogadás egyes államaiban, nevezetesen Ausztriában és Jugoszláviában [...] 1. Kinyilvánítja, hogy a menekültekről való gondoskodás egy olyan feladat, amelyen az egyes országok teherbíró képességének függvényében az egész világnak osztoznia kell [...] 2. Támogatja a menekültügyi főbiztos felhívásait, melyeket annak érdekében tesz, hogy az elsődleges befogadás országai képesek legyenek viselni a magyar menekültprobléma költségeit.. ."7 1 Az ENSZ-szervek által a magyar menekültek ügyében kibocsátott segélyfelhívások a Menekültügyi Főbiztosság gondosan előkészített és a nemzetközi közösség által elfogadott számításaira alapultak. A Közgyűlés határozatainak megfelelően az UNHCR felmérte és pontos kimutatásokat készített a menekültek szükségleteiről, és erről jelentéseket küldött a Közgyűlésnek és más érintett szerveknek. így például az 1957. január 23-án elfogadott 1039 (XI) határo-69 UNARMS: Letter from Joza Brilej, Permanent Representative of the Federal People's Republic of Yugoslavia to the United Nations to Dag Hammarskjöld, Secretary-General, UN, New York, and aide-mémoire (1957. márc. 14.). UN-S-445-0199-4. 70 ACICR: Service de l'information. Office européen des Nations Unies à Genève, communiqué de Presse No REF/402, Septième session du Comité exécutif de l'UNREF, Séance de l'après-midi, lundi 13 janvier 1958 (1958. jan. 13.). B AG 234 094-001. 71 UNARMS: United Nations Refugee Fund, Executive Committee, Fourth Session, Resolution no. 4 on the problem of Hungarian refugees adopted at the 33rd meeting on 1 February 1957, general (1957. febr. 7.). UN-S-445-0199-11.
