Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Király Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar zeneélete a két Rákóczi György korában V/1227
1246 KIRÁLY PÉTER 1660. június 7-én, Váradon a szászfenesi csatában szerzett sebeibe belehalt II. Rákóczi György. Georg Kraus krónikája szerint özvegye a holttestet kocsival Ecsedre vitette, és Váradról kimenet egy mérföldön keresztül kálvinista papok és éneklő diákok kísérték.111 A sárospataki temetésen a szokásoknak megfelelően a gyászmenetben trombitások és dobosok vonultak, valamint az özvegyet kísérő asszonyok között voltak „siralmasok" is.11 2 # A források tanúsága szerint Bethlen Gábor uralkodásának végéig nincs jele annak, hogy az erdélyi fejedelmi udvar zenei téren lemaradt vagy teljesen elszakadt volna Európa vezető régióitól. Ez a folyamat I. Rákóczi György idején indult el. De akkor sem uralkodásának legelején kezdődött, és nem is egy csapásra történt. A bekövetkezett változások ráadásul nyilvánvalóan nem tulajdoníthatók I. Rákóczi György fejedelem személyiségének, puritán reformátusságának, illetve vélt zeneellenességének. A folyamat sokkal inkább egyéb gazdasági és politikai okok eredményezték, nevezetesen a fejedelemség fokozatos hanyatlása, periférikussá válása. Figyelemre méltó, hogy I. Rákóczi György után fia uralkodása idején sem tapasztalhatók a fordulatnak bármi jele. Ekkor sem kerül sor lényeges változásra. Biztos, hogy a Bethlen utáni Rákóczi-időszakra zenei téren nem érvényesek az olyanféle epithetonok, mint Erdély aranykora. Az egyre növekvő lemaradás, majd végül perifériára szorulás legfőbb jellemzője, hogy a fejedelmi udvar zeneélete idővel lényegében teljesen autarká válik. Miközben a magyarországi arisztokrácia legjelentősebb képviselői (főként az Esterházyak, de a Nádasdy, Batthyány, Pálffy család, stb.) szoros és sokrétű kapcsolatot tartottak Bécs zeneéletével, az erdélyi uralkodók az 1640-es évektől fogva — egy-két kivételtől eltekintve — viszont már csak helyi muzsikusokat alkalmaztak. I. Rákóczi György idején dokumentált az első román zenész,11 3 ezeknek száma Apafi Mihály korára megnövekszik. A hanyatló Apafi-kor semmitmondó adatgazdagsága szerény udvari együttest mutat. A zenészek akkor már szinte mind helyiek: magyarok, szászok és románok.11 4 A magyar főúri rezidenciák zenéjére vonatkozó ismereteinkhez hasonlóan sajnos a két Rákóczi György fejedelemségét illetően is éppen az udvarban fel-111 „eine Meill von vilién calvinischen pfarrherrn vnd Schüllern mit gesang begleitet". Siebenbürgische Chronik des Schässburger Stadtschreibers, Georg Kraus i. m. 88. 112 Benkő A. : Az erdélyi fejedelmi udvar zenei életéről i. m. 97. 113 A zenész funkciója, hogy sípos vagy trombitás volt-e, valamint hogy a fejedelem vagy pedig kisebbik fia szolgálatában állt-e jelenleg kérdéses. 1646. május 25-én azt könyvelte el a kolozsvári sáfár: „Érkezek Rakoci Sigmond[na]k Egj Radul New [sic!] Sipossa ßolgastol, haza akar Menni Fogaras földre". Kv. szk. 1646. 24/XV 107.; szeptember 9-én viszont: „Érkezek Munkaczrol Trombitás Raduli Megien Fogarasban Urunk boczatta haza". Kv. szk. 1646. 24/XV 119. 114 1663-ban az udvari Conventios Könyv szerint a „Kegyelmes Asszonyunk szolgái" között voltak német trombitások: „Trombitás Német[,] Magyar". Kemény Lajos közlése nyomán Szabolcsi B.: A XVII. század magyar főúri zenéje i. m. 277.: 124. jegyz.
