Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Király Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar zeneélete a két Rákóczi György korában V/1227
1228 KIRÁLY PÉTER — és hangsúlyozandó —, hogy a fejedelmi zenészegyüttes sohasem szűnt meg. Részben biztosan tudni, más esetekben meg kikövetkeztethető, hogy a muzsikusok közül többen is hosszan udvari alkalmazásában maradtak, némelyek akár évtizedeken keresztül.5 A fejedelmi zenészegyüttes tehát — tagjai tekintetében legalábbis — részben hosszabb ideig változatlan maradt, s nem alkalmilag betérő, holmi vándorzenészek muzsikáltak az erdélyi udvarban. Gyulafehérvárott, illetve az országrészét rendszeresen körbeutazó Rákóczi kíséretében ugyanúgy stabilan összeállt együttes működött, mint ahogy az a korabeli magyarországi főnemességnél is megfigyelhető.6 Az hogy Rákóczinak voltak zenészei, és hogy az együttese folyamatosan fennállt, végső soron nem meglepő. A korban egy uralkodói udvar — legyen az királyi vagy fejedelmi — nem lehetett meg zene és zenészek nélkül. Bethlen Gábornak a zenét egy üstökös feltűnése kapcsán korlátozni kívánó Küküllővári Zsinat (1619) végzéseire keményen odavetett fejedelmi határozata, miszerint „Dob, Trombita nélkül mi nem járhatunk",7 akkoriban általános érvényű volt. De nem csak a rangjelző, valamint a katonai és civil kommunikáció miatt nélkülözhetetlen trombitásokat kívánta meg az udvartartás. A uralkodói státusz ugyanígy megkövetelte az egyéb zenészek alkalmazását is. így volt ez mindkét Rákóczi esetében is, de — természetesen — az összes többi erdélyi fejedelemnél is. I. Rákóczi György udvari együttesét azonban nyilvánvalóan nem kizárólag csak az uralkodói udvar reprezentációs kényszere eredményezte. Nincs okunk Rákóczi kényszeredett pálfordulására következtetni, arra, hogy — az utókor által feltételezett — zenével szembeni személyes averziója ellenére csakis azért alkalmazott volna zenészeket, mert az egy uralkodói udvarhoz hozzátartozott. Rákóczi szolgálatában ugyanis már a hatalomra kerülését megelőzően is dokumentálhatók muzsikusok.8 adott járandóságokról készített jegyzékek szórványosan az 1650-es évektől fogva maradtak fenn, jelentősebb mennyiséggel azonban csak Apafi Mihály korából. A megelőző időszakra vonatkozóan, nagyjából a 17. század közepéig, értékes információkkal szolgálnak az udvartartásokról a fejedelmek által rendszeresen felkeresett Kolozsvár számadásai, illetve csekélyebb mértékben Beszterce városi számadásai is. Az így összegyűjthető ismereteket kiegészítik egyéb szórványadatok, mint például krónikák adalékai. A forráshiányok és az adatok esetlegessége miatt az egyező megnevezésű zenészek egyeztetése vagy elkülönítése éppúgy, mint az egyes zenészek szolgálati idejének meghatározása, sokszor bizonytalan. 5 Ciprian virginás (Ciprian Seyler) Báthory Gábor idejétől fogva (1613 előttől) egészen 1650 végéig kimutatható az udvarban, összesen négy fejedelem zenészeként. Hegedűs Rigó Mihály, aki legkésőbb 1617-ben Bethlen Gábort szolgálta, jelenleg 1646-ig dokumentált: Hegedűs András 1631-1646 között, Virginás János pedig 1634-1643 között. Az 1631-1634 között, majd 1647-ben adatolt Sípos Antal talán azonos Bethlen 1615-ben említett azonos nevű zenészével. Rákóczi 1626-ban dokumentált trombitása, Trombitás János feltehetőleg azonos a jelenleg 1647-ig követhető azonos nevű főtrombitással, „Trombitás feőueb fogarasi Janos"-sal. 6 Vö. Király Péter. A magyarországi főnemesség 17. századi zeneélete - Vázlatos áttekintés néhány főúri család forrásai alapján. In: Idővel paloták... Magyar udvari kultúra a 16-17. században. Szerk. Horn Ildikó - G. Etényi Nóra. Bp. 2005. 435. 7 Az 1619. évi küküllővári zsinat felterjesztése Bethlen Gábor fejedelemhez. Közr. Illés Géza. Református Szemle (Kolozsvár) 1934. nov. 17. (27. sz.) 501-505. 8 Rákóczi különféle 1619-ből fennmaradt számadásaiban szerepel három hegedűs, egy virginás, továbbá egy dudás, valamint egy-egy trombitás, sípos és dobos. Az 1619. szeptember 16.-iki számadás szerint Bethlen Gábor fejedelem fogadására készülve „az Eöregh palotaban [...] Musicassok
