Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Balogh Judit: Politikaformáló székely főemberek II. Rákóczi György Erdélyében V/1189
SZÉKELY FŐEMBEREK II. RÁKÓCZI GYÖRGY ERDÉLYÉBEN 1195 A székely katonaelem felhasználásától eltekintve, más téren Rákóczi az elődje által kitaposott ösvényt követte. Székelyföld belső szerkezetét és viszonyrendszerét elsősorban a felekezeti térkép újrarajzolásával próbálta meg befolyásolni, amikor — főképpen a szombatos-pert követően — a református felekezetre való áttérést szorgalmazta.3 1 Ennek a folyamatnak az elsődleges helyszíne éppen a szombatos-per miatt amúgy is megroppant Székelyföld volt, és a források tanúsága szerint nagyobb számú konvertálást eredményezett. 1638-tól kezdődően nem csupán a korábbi szombatosok választották a református felekezethez való tartozást, de unitáriusok, sőt katolikusok is. Ebben az időszakban lett reformátussá a korábban harcos katolikus Béldi Kelemen két fia is, akik közül Pál hamarosan jelentős karriert kezdett építeni. I. Rákóczi György uralma alatt tovább emelkedtek azok a családok, akik Bethlen alatt kezdték meg karrierjük építését. Udvarhelyszék elitjének korábbi tekintélye már nem állt helyre. A Kornis család Ferenc halálával fiúágon kihalt, csakúgy, mint a később felemelkedett Geréb András vagy a Balássy család. Helyettük a szék fölötti befolyást két család igyekezett megszerezni, a már a Kornisok alatt is szerepet játszó vargyasi Danielek, valamint az ábrámfalvi Ugronok. Az ő súlyuk azonban nem érte el sem a Kornisok régi, sem az újonnan izmosodni kezdett háromszéki és csíkszéki elit frissen megszerzett hatalmát. A 17. század folyamán változott a széki tisztségviselők kiválasztásának a módja. A segesvári végzések kivették a szék legfőbb tisztjei, a kapitány és a főkirálybíró választásának jogát a székely székek kezéből,3 2 amit azok csak a 17. század elején szereztek vissza.3 3 A székeket irányító két tisztség közül mindig is a kapitányé volt a tekintélyesebb, ő ugyanis a katonai ügyek mellett az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban is részt vett, nevét is a főkirálybíróé előtt említették. A széki tisztségek között őt követte a főkirálybíró, aki a szék belső ügyeiért volt felelős, a perekben döntött és az adók beszedésében is részt vett. Rangban alatta helyezkedett el a széki alkapitány, aki ugyan a kapitány helyettese volt, de rangját tekintve a főkirálybírót követte. A 17. század folyamán, noha a törvény szerint a szék választhatta újra a főtisztjeit, valóságban a kinevezésekbe egyre jobban beleszóltak a fejedelmek. Nemcsak a széki főemberek közül kívánták ők kiválasztani a nekik megfelelő jelöltet, hanem — elsősorban Udvarhelyszék és Marosszék esetében — egyre inkább gyakorlattá vált, hogy a főkapitányi posztot nem székely főnemesekkel töltötték be, afféle adományként megszerezhető stallumnak használva a két szék főkapitányságait. Jól mutatja ezt I. Rákóczi György kisebbik fiának, Zsigmondnak az udvarhelyszéki kapitányi címe. A kívülről érkezett főkapitányok természetesen korántsem tartózkodtak annyit a székben, mint széki birtokos társaik, ezért ezekben a székekben az őket helyettesítő alkapitányok egyre nagyobb befolyásra tettek szert, pozíciójuk pedig ugródeszka lett a számukra a főkirálybírói tisztség megszerzéséhez. A széki főtisztségek megszerzése jelentős állomása lehetett a feltörekvő székely nemeseknek, a fejedelmek pedig a választásba való folyamatos beleszó-31 Szabó András Péter: A dési per történeti háttere. Egyháztörténeti Szemle (2003: 2. sz.) 42. 32 EOE II. 223-224. 33 SZOKL VIII. 351-352.
