Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Torna Katalin: Egy dunántúli nagyúr erdélyi kapcsolatai. Nádasdy III. Ferenc és II. Rákóczi György V/1161
NÁDASDY III. FERENC ÉS II. RÁKÓCZI GYÖRGY 1183 Közben 1658. október 1-jére I. Lipót császár visszaérkezett Frankfurtból Bécsbe. Nagy várakozás előzte meg érkezését, Lipót a sürgős ügyek intézése végett Bécsbe is hívatta a magyar urakat. A Nádasdyhoz intézett első, ügynevezett uralkodói Handbillet szeptember 30-ára invitálta az országbírót Bécsbe, majd néhány nappal később üjabb hasonló levelet intézett hozzá a császár (ismét e közvetlenebb érintkezési formát választva), amelyben kérte, hogy a tanácskozásig is intézkedjen a német katonaság dunántúli ellátásáról.10 3 A magyar urak közül az uralkodó hívására Bécsbe érkezett többek között Zrínyi Miklós, Rákóczi László, Lippay érsek és maga Nádasdy is, egyedül Wesselényi hiányzott; a nádor betegségére hivatkozva nem utazott fel az udvarba. Ott voltak Rákóczi fejedelem követei is, Mikes Mihály és Mednyánszky Jónás személyében. Az erdélyi követekkel való tárgyalásokra magyar részről Nádasdy Ferencet, Szelepchényi György kancellárt és Lippay György érseket jelölték ki, az udvar részéről pedig Portia főudvarmestert, Ferdinand Kurz birodalmi alkancellárt és Ernst von Öttingent, a Birodalmi Udvari Tanács (Reichshofrat) elnökét választották.104 A tárgyalások Rákóczi szempontjából végül negatív eredménnyel jártak. Alvise Molin velencei követ december elején már arról tájékoztatott, hogy az erdélyi követek Rákóczi támogatása kérdésében nemleges választ kaptak, de Bécsben vállalták a közvetítő szerepet a török és a fejedelem között. Nádasdy 1659. január 27-én elkeseredett hangú levelet írt Rákóczinak az udvar és a magyar urak viszonyáról. Ennek legvalószínűsíthetőbb magyarázatát Lippaynak ugyanaznap Wesselényihez írt levelében találhatjuk meg. Az erdélyi követtel, Mikes Mihállyal való tárgyalásokra a magyar főméltóságviselőket meg sem hívták, még Szelepchényit is mellőzték. A két főúr szavai szinte összecsengenek azzal a véleménnyel, amelyet a velencei követ fogalmazott meg a bécsi udvar és a magyarok közötti kapcsolatot illetően: eszerint a magyarok és a németek közötti bizalmatlanság és gyűlölet annyira előrehaladt, hogy lehetetlenné teszi köztük az együttműködést. A magyarok azt hiszik, hogy a király nem segíti, hanem leigázza őket, a németek pedig meg vannak győződve, hogy a magyarok akadályoznak meg minden előrehaladást.10 5 Ebből a patthelyzetből válságos körülmények között még nehezebb volt a kiutat megtalálni. Az udvar 1659. január elején a magyar főurak teljes mellőzésével próbálta a helyzetet megoldani, amelynek azonban járhatatlansága gyorsan beigazolódhatott, mert 1659. március l-jén Lippayt és Nádasdyt újra Bécsben találjuk. Itt érte őket a hír, hogy Rákóczi 1659. január 30-án megbékélt Barcsay fejedelemmel, s a köztük lévő békesség feltételeit Nádasdynak küldte meg a fejedelem.106 II. Rákóczi György Kővár vidékét és Váradot a híveinek 103 I. Lipót Nádasdy Ferenchez, 1658. szept. 13. Linz és szept. 20. ÖStA FHKA H KA Kontrakte und Reverse, Reihe D. Miscellanea Nr. 77. fol. 70-71. és fol. 73-74. 104 Pribram, A. F.: Venetianische Depeschen i. m. 172., továbbá Lippay György levele Wesselényi Ferencnek, 1658. okt. 11. Bécs. MOL E 199, Tétel a. II. 65. Nr. 7. Kiadva: Tusor P: Egyház és közélet i. m. 207-208. 105 Battista Nani jelentése, 1658. okt. 21. Pribram, A. F.: Venetianische Depeschen i. m. 153. 106 Alvise Molin velencei követ jelentése, 1659. márc. 1. Bécs. Pribram, A. F.: Venetianische Depeschen i. m. 218.
