Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Torna Katalin: Egy dunántúli nagyúr erdélyi kapcsolatai. Nádasdy III. Ferenc és II. Rákóczi György V/1161

1172 TOMA KATALIN írt leveléből tudjuk, a városban nem sokan maradtak, kevés volt az a katonai erő, aki bevárta és a fejdelemhez állt.4 5 Krakkó elfoglalását jóval egy hónappal megelőzte Szelepchényi György­nek a fejedelemhez való követsége. Az 1656. október végén kezdődött tárgyalá­sok eredményeként december l-jén János Kázmér lengyel király és III. Ferdi­nánd között megszületett szövetség értelmében a Habsburg Monarchia kész­nek mutatkozott a háborúba beavatkozni Lengyelország oldalán. A szerződés aláírása után a bécsi udvar közvetlenül tervezte a kancellárnak a hadjáratra készülődő fejedelemhez küldését, azzal a céllal, hogy lebeszélje őt a háborúba való belépésről.46 A hadjárat bizonyossá válásának hírére azután új stratégia kidolgozása vált szükségessé. Szelepchényi követségére így végül sor került, a kancellár 1657. február 24-én érkezett meg Rákóczi priborczi táborába. Kíséretében találhatjuk még Rá­kóczi Lászlót, Barkóczy Lászlót és Homonnai Drugeth Györgyöt, Révay Dánielt és Fejérpataki Kristófot.4 7 A felső-magyarországi urak, megérkezve Rákóczi tábo­rába, magára hagyták a kancellárt, Rákóczi László február 28-án indult haza, a többiek másnap követték őt.4 8 Rákóczi és Szelepchényi között külsőleg szívélyes viszony uralkodott, valószínűleg a felső-magyarországi urak kísérete (köztük Rá­kóczi Lászlóval) a kancellár jó szándékú követségének látszatát akarta erősíteni. Szelepchényi diplomáciai küldetése azonban megfelelt a lengyel-Habsburg szer­ződés pontjainak, és egyik legfontosabb célja abban állt, hogy Rákóczit minden eszközzel vonja ki a lengyel hadszíntérről. Szelepchényinek mindent meg kellett tennie annak érdekében, hogy az egyre fogyatkozó számú, még a fejedelem olda­lán álló lengyeleket Jerzy Lubomirski nagymarsallal az élen leválassza Rákó­cziról. A fejedelem táborába vezető úton Szelepchényi tárgyalt Lubomirskivel, akivel sikerült elhitetnie, hogy Rákóczitól nem várhat semmit, de bízhat III. Ferdinánd és Oroszország segítségében. A császár és a lengyel király közötti szerződésnek megfelelően, ami szerint III. Ferdinánd kötelezettséget vállalt arra, hogy a kozákokat ráveszi a lengyelellenes szövetség felbontására, Szelepchényi megtette az első lépéseket, tárgyalásokat folytatott velük, hogy ne viseljék magu­kat ellenségesen a Habsburg uralkodóval szemben. Erőfeszítéseit siker kísérte. A fejedelemmel folytatott tárgyalásokon elérte, hogy Rákóczi Krakkó március 2-ára tervezett elfoglalását elhalasztotta.49 Az időhúzás az egyik legfontosabb fegy­vertelen fegyver a háborúban: Rákóczi majd egy hónapot vesztegetett el Krakkó elhalasztott bevételével. 45 II. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannának, 1657. márc. 29. Krakkó. Szilágyi Sándor: A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése. (Monumenta Hungáriáé Historica I.: Diplomataria XXIV) Bp. 1875. 513. 46 Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében. Századok 134. (2000: 4. sz.) 801-848., itt 836. 47 Rákóczi László szerepéről: Horn Ildikó: Rákóczi László pályája (1633-1664). Hadtörténeti Közlemények 103. (1990: 2. sz.) 61-90., itt 75-76. 48 Szelepchényi György levele Lippay Györgynek, 1657. febr. 28. Priborczi tábor. PL AS Acta radicalia Cl. X. Nr. 196. 28. cs. p. 110. 49 Szelepchényi György levele Lippay Györgynek, 1657. márc. 20. Zboró. PL AS Acta radicalia Cl. X. Nr. 196. 28. cs. p. 146-147. A levélhez csatolva az érsek uralkodóhoz intézett jelentése a tár­gyalásokról. Uo. p. 148-154.

Next

/
Thumbnails
Contents