Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1155 nemzetet vagy népet (gens seu natio) modern lexikonokat idéző módon származási, lakóhelyi („állami") és nyelvi kötelékekkel, illetve az összetartozás és a közös célok tudatával határozza meg; olyan kritériumokat fogva össze egyetlen nyalábba, amelyeknek a 17. században „elvileg" nem szabadna egymás mellett szerepelnie.365 Ha lehet még zavarba ejtőbb, hogy a nemzet boldogságának egyik feltételeként a modern nacionalizmusok egy részére jellemző módon az — itt még kizárólag ószövetségi alapokon nyugvó — nyelvi/etnikai homogenitást tünteti fel.36 6 Bár az újabb értelmezések árnyaltabb megvilágításba helyezték a rendhagyó munka eszméit, számunkra egyértelmű, hogy nem lehet minden „anakronisztikus" jellemzőjét kizárólag Comenius millenarizmusából levezetni, éppolyan fontos a régebbi szakirodalom által hangsúlyozott magyarországi társadalmi és politikai környezet is.36 7 Ha a morva tudós csak az Antikrisztussal való közeli összecsapást tartotta volna szem előtt, aligha adott volna a magyar népnek hosszú távú népességpolitikai tanácsokat, és épp a kontextualista eszmetörténet mutat rá, hogy nem kell egyetlen szerző munkásságán belül mindig teljes konzisztenciát keressünk. Amennyiben a munka egyik alappillérét tekintjük (a közboldogság növelése a tudományok anyanyelvű terjesztése révén), megdöbbentő a hasonlóság a felvilágosult Bessenyei Györgynek a közboldogságra vonatkozó már teljesen világias elméletével (1770-es évek). Természetesen a fentiek révén nem egy-egy képzeletbeli ívre akarjuk felfűzni a két szerzőt, illetve Comeniust és a modern nacionalizmust, pusztán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy eltérő politikai diskurzusokban, illetve eltérő társadalmi és ideológiai kontextusban formailag egészen hasonló gondolatok Jana Amose Komenského 19. (1960) 198-199.; Comenius eszméinek gyökereiről a Gentis félicitas kapcsán: Gerhard Schilfert: Komenskys Anschauungen vom Staat in ihren Beziehungen zu den deutschen und westeuropäischen Staatstheorien seiner Zeit. In: Comenius und der Weltfriede. Szerk. Werner Korthaase et alii. Berlin 2005. 287-303. 365 „Gens seu natio est hominum eadem Stirpe prognatorum eodem mundi loco (veluti commun! domo, quam Patriam vocant) habitantium, eodem linguae idiomate utentium, eoque iisdem communis amoris, concordiae, et pro publico bono studii vinculis colligatorum, multitudo." Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár. IV köt. (a továbbiakban MPEA IV) Szerk. Stromp László. Bp. 1905. 144-168., ill. magyar fordítása: Comenius Magyarországon. Comenius Sárospatakon írt műveiből. Kiad. és ford. Kovács Endre. Bp. 1970. 353-382. - A Gentis félicitas modern latin kritikai kiadásához (Praha 1974) nem tudtam hozzáférni. 366 III. Plenitudo sui. Inhabitationem vero terrae ab indigenis solis, citra extraneorum mixtúrám esse felicitatis partem, inde colligitur: quod Deus populo suo terram illám bonam tradens, non tolerare alios suasit, commiscere se illis prohibuit, uti saepe legimus." Ugyanez a magyarországi helyzetre alkalmazva: „III. Non a solo Hunnorum sanguine habitari, multas superesse antiqui incolatus (gentium Sclavicarum) reliquias, multos item irrepsisse aliunde: Germanos, Rutenos, Walachos, adeoque Turcas, in evidenti est. Unde nec lingua una incolae utuntur, sed ad minimum quina, toto coelo a se invicem distante, ut alius alium non magis intelligat, quam in turri Babel, nisi communi Latina (quae jam sexta toto genere nova est) interprete, aut si quis duas, très, quatuorve addidicerit, et nullám recte, ut fieri solet. Quae gentium, lingarum, morum confusio barbariem quandam aut inducit aut redolet, publicamque felicitatem manifeste turbat." MPEA IV 145., ill. 149. 367 Vladimír Urbánek a korábbi, valóban elhibázott szemlélettel szemben, amely Comenius művében a centralizált nemzetállam modern ideológiájának előzményét kereste, kizárólag a millenarista kontextust hangsúlyozza, véleményünk szerint szintúgy tévesen. Urbánek, V.: The Idea of State i. m. 73-76.
