Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1136 SZABÓ ANDRÁS PÉTER tenbergi történelemszemlélet küszöbön álló apokalipszisa, hanem a „nemzetnek" a politikai nyelvek közös szótárából már ismert végveszedelme.27 0 Egyetlen érvet lehet felhozni a melanchthoni eszmék újraéledése mellett: az ún. fatális periódusok (szabályos időközönként visszatérő nagy változások, katasztrófák) elméletét,27 1 amely nem csak a puritán prédikátoroknál (Szilágyi Benjámin István, Medgyesi Pál) és az őket követő történetíróknál (Szalárdi János, Barta Boldizsár), de az erdélyi nemesség körében is megjelenik.27 2 A motívum közvetlen forrása, Gregor Richter görlitzi lutheránus lelkész Axiomata Historica című, sok kiadást megért háromkötetes műve (1599-1602) valóban a wittenbergi történelemszemléleten alapul, ám a Philipp Melanchthon, Caspar Peucer és Viktorin Strigel téziseit igazolni kívánó vaskos könyvet az erdélyiek alighanem inkább exemplumgyűjteményként használták, és a ciklikus történelemképükbe is jól illeszkedő fenti gondolat kivételével semmit nem vettek át belőle.273 A puritánok közül Komáromi Csipkés György pedig még a fatális periódusok elméletét is babonaságnak tartotta.27 4 Az újabb kutatások mutatták ki, hogy a református nemzeti ideológiát elmélyítő puritán mozgalom Magyarországon és Erdélyben sokkal inkább kegyességi irányzatként jelentkezett, mint a protestáns munkaetosz motorjaként, azaz a polgári fejlődés (később elhalt) csírájaként.27 5 Arra is fény derült, hogy a puritán kegyesség gyakran egyáltalán nem járt együtt a presbiteri egyházszervezet bevezetésére irányuló törekvésekkel.27 6 De milyen volt ennek a csak lelkiségét tekintve egységes mozgalomnak a nemzetképe? Először is minden eddiginél egyértelműbb, hogy a „szegény községet" a nemzet részének tekintették, és — természetesen a rendi határok megkérdője-270 Az 1657 utáni puritán apokaliptikáról: Csorba D.: A zászlós bárány i. m. 11-13. 271 Tarnócz Márton: Szalárdi János történelemszemlélete. Irodalomtörténeti Közlemények 74. (1970) 689-696.; Csorba £>.: Az 1657-es év i. m. 133-137. 272 Szilágyi Benjámin István a Bethlen Péter temetésén (1646) mondott prédikációban használja az elméletet. Kecskeméti G. Prédikáció retorika i. m. 228.; „Akik e világ állapotira szorgalmatosan számot tartanak, eszekben vötték és jegyzésben hagyták, hogy a harmadfélszáz, ötszáz, hétszáz és ezer esztendőknek eltelési az országoknak, nemzetségeknek etc. fatales periodi, változhatatlan végezet, sok változással és romlással." Medgyesi Pál: Magyarok hatodik Jajja. Patak 1660. (RMK I 960.; RMNy Nr. 2941.) 4.; Szalárdi J.: Siralmas magyar i. m. 153. 281., 292. (valószínűleg csak Medgyesi nyomán, és korlátozott értelemben.); „Becsületes uraimmal olvastam együtt, hogy az egyenlő időközök emlékezetes és gyakorta egyenlő kimenetelű dolgokat hoznának. Melyre ha ki akar, elég példákat olvashat ugyanott. In Axiomata Oeconomica..." Barta Boldizsár: Rövid Chronica. Kiad. Ozsváthné Krankovics Ilona. Debrecen 1984. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 2.) 19.; 1660. aug. 27. Huszt. Korda Zsigmond Teleki Mihálynak ez szegény hazának fatalis periódussá eljütt, s félő, hogy fatalis epilógus ne kövesse..." TML I. 1905. 553. 273 Az egyetlen általam ismert kivétel az önéletíró Bethlen Miklós, akinél valóban jelentkeznek a wittenbergi történelemszemlélet kulcsmotívumai: a három világkorszak és a négy birodalom, de nem összefüggő szövegben. Tóth Zsombor: A koronatanú: Bethlen Miklós. Az Élete leírása magától és a XVII. századi puritanizmus. Debrecen 2007. (Csokonai könyvtár 40.) 120-146. 274 Csorba D.: Az 1657-es év i. m. 137-138. 275 Molnár Attila-. A „protestáns etika" Magyarországon. Debrecen 1994.; Makkai László pályája első felében, az angliai példákkal vonva párhuzamot még elsődlegesen társadalmi/forradalmi mozgalomként tekintett a puritanizmusra. Makkai László-. A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen. Bp. 1952.; Historiográfiai áttekintés: Luffy K.\ Medgyesi Pál és a magyar i. m. 276 Luffy K: A' kik értékekkel i. m. 39-47., 64-66.
