Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1132 SZABÓ ANDRÁS PÉTER b) Ószövetségi nyelvezet - református nemzeteszme Kiindulásunk az a felismerés kell legyen, hogy a „nemzeti" közösségek biblikus (ószövetségi) szemlélete a középkori keresztény Európa közös öröksége,24 4 amely a 16-17. század folyamán számos országában öltötte magára nemzeteszme alakját, sok helyen a kálvinizmushoz kapcsolódva (Hollandia, Anglia, Skócia), de katolikus (Portugália) és lutheránus (Hessen) környezetben is megjelenve.245 Az angolszász tudományosság ezt a középkorban gyökerező, de új jelleget öltő biblikus közösségi ideológiát nevezi „héber patriotizmusnak" (Hebraic patriotism) vagy politikai hebraizmusnak (political hebraism).246 Kálvinista változata a politikában döntő szerepet szánt az egyháznak (politia ecclesiastica), és úgy vélte, a világi kormányzat végső célja az igaz egyház ügyének elősegítése. Ez a jellegzetes nemzeti ideológia mindig elválaszthatatlan volt az általa használt biblikus nyelvtől, amely metaforák és hasonlatok sorával kötötte össze az ószövetségi zsidóságot a kora újkori „nemzettel", az egyik választott népet a másikkal. Kálvin ugyan a kiválasztottságot még kizárólag az egyénre és a hívők által világszerte alkotott egyetemes egyházra vonatkoztatta, de követői, a „kálvinista internacionálé" gondolatát sem teljesen feladva gyakran „nemzeti" kiválasztottságról beszéltek.24 7 A korszak biblikus nyelvében nem lehet elkülöníteni a teológiát a politikától, ahogy azt a Bevezetésben Barcsay Ákos pénzeinek példáján is láthattuk, szorosan összefonódnak. Az anyanyelvű bibliák terjedése és az egyéni bibliaolvasás gyakorlata ahhoz vezetett,24 8 hogy ez a kód — különösen Nyugat Európában — teljesen természetessé vált. Politikai használata mögött a legtöbb esetben nem tettetés, a profán indokok elkendőzésének szándéka rejlett, hanem a bibliai szemlélet teljes elsajátítása.24 9 Annak ellenére, hogy az Erdélyi Fejedelemségben korántsem beszélhetünk hasonlóan tömeges szentírásismeretről, és az oppenheimi nyolcadrét Biblia (1612) kivételével nincsenek kisméretű ma-Vitnyédi levelezésében és a Nádori emlékiratban is szereplő „aranyborjú" szóra, amely egy konkrét személyt jelölt. R. Várkonyi A. : Navigare necesse i. m. 355. 244 Trencsényi Balázs - Zászkaliczky Márton: Towards an intellectual history of patriotism in East Central Europe in the early modern period. In: Whose Love i. m. 1-72. (itt 25-26.) 245 Gorski, P.: The Mosaic Moment i. m. 1455-1456. 246 Patrick Collinson: Biblical rhetoric: the English nation and national sentiment in the prophetic mode. In: Religion and Culture in Renaissance England, ed. Claire Mceachern - Debora Shuger. Cambridge 1997. 15-45.; Graeme Murdock: The Importance of being Josiah: An Image of Calvinist Identity. The Sixteenth Century Journal 29. (1998) 4. sz. 1043-1059.; Theodor DunkelgnIn: „Neerlands Israel': Political Theology, Christian Hebraism, Biblical Antiquarianism, and Historical Myth. In: Myth in History, History in Myth. Szerk. Laura Cruz - Willem Frijhoff. Leiden 2009. (Brill's Studies in Intellectual History 182.) 201-236. (itt 202-209.) 247 Ugyanakkor általában nem azt értették alatta, hogy az adott „nemzet" vagy „nemzeti egyház" lenne a kiválasztott. 248 Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. században. In: Papok és nemesek i. m. 31-55. A Péter Katalin írása nyomán indult vitáról: Gáborjáni Szabó Botond: Biblia és olvasás. In: Biblia sacra hungarica. A könyv, „mely örök életet ád". Szerk. Uő -Heltai János. Bp. 2008. 57-72. (itt 63-64.) 249 Christopher Hill: The English Bible and the Seventeenth-Century Revolution. London 1994. 17-34. Hill eredeti állítása azt is tartalmazza, hogy a bibliai nyelv használata mögött vallásosságot sem kell keressünk, de ezt — legalábbis az erdélyi kontextusban — nem érzem találónak.
