Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1114 SZABÓ ANDRÁS PÉTER hogy az magyar olyan nemzettel csináljon ligát, az melynek más hatalmas nemzetek, úgy mint az török, német, francia etc. nem ellenségi."142 Az erdélyiek számára azonban a „hatalmas nemzet" (gens praepotens) szinte mindig az Oszmán Birodalmat (a törököket, a Portát) jelentette.143 A „törökösök" különösen gyakran használták ezt a kifejezést, hiszen pogánynak nem nevezhették a felsőbbéget.14 4 Ahogy az Bethlen János röpiratából is kiviláglik, Barcsay Ákos pártjának legfőbb érve a kötelező keresztény szolidaritás megtagadására éppen a jelző által kifejezett roppant erőkülönbség volt.14 5 A 'török nemzet' (természetesen az oszmán államot jelölve) a fejedelemségben nem ritkán a „külső" jelzőt is megkapta.14 6 Az ország jellemzésére a Magyar Királyságban gyakran a humanizmusból megörökölt toposzokat is használják, tehát a kereszténység pajzsa/bástyája (clipeus fideilpropugnaculum Chistianitatis) képet,14 7 illetve az ország roppant termékenységét kifejező fertilitas Pannoniae toposzt. Erdélyben az előbbi ritkán tűnik fel, használatának érthető módon nincs hagyománya, a törökös párt érvkészletéből pedig természetesen teljesen hiányzik a törökellenes harc szimbólumrendszere. A fertilitas-toposz egy speciális változatát képviseli Wesselényi Ferenc nádor 1659. május 8-án kelt levele, amelyben az erdélyi rendeket a török szándékaira figyelmezteti: „Megízelítette ő kincses Erdélynek mézzel, tejjel folyó hasznos zsírját, s tovább is akaija élni, úgy látom."148 (Külön érdekességet jelent, hogy mindezt a nádor a később nagy karriert befutó „kincses Erdély" toposzhoz illeszti.) 142 Bene S. - Szabó S.: Oktatás i. m. 472. 143 1658. okt. [?.] Déva. Barcsay Ákos Wesselényi Ferenc nádornak, fejedelemmé választását magyarázva, „életemnek kockára való vetését kisebbnek alítván hazámnak szeretetinéi, annak az hatalmas nemzetnek végső romlásunkra felgerjedett feles hadakból álló táborára bémenék". MOL E 199, 4. es. II/5. t. Nr. 1.; Néhány további példa: EOE XII. 103., 120.; EOE XIII. 69., 75.; „az német is ellenség, az hatalmas nemzet is mindent megemésztvén" SzO VI. 259.; Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár (A továbbiakban EMSzT). IX. köt. Szerk. Szabó T. Attila - Vámszer Márta. Bp. 1997. 620. - Csulai György egy levele a lengyelországi hadjáratban szövetséges svédeket is „hatalmas nemzetséginek nevezi: MOL E 190, 30. dob. Nr. 7273. 144 Péter Katalin: A haza és a nemzet az ország három részre hullott állapota idején. In: Uő\ Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Bp. 1995. (A Ráday Gyűjtemény tanulmányai 8.) 211-232. (itt 229-230.) 145 A gondolatnak egy újszövetségi tekintélyérwel (Lukács ev. 14:31) alátámasztott változata: „az mi idvezitőnk [...] ezent adja tanácsul mindeneknek, midőn azt mondja: ha kinek húszezer emberből álló ellensége vagyon, mely ellen tízezret nem állíthat, szükséges, még távul lévén, békességet kérjen tőle. Nekünk pedig ahhoz a hatalmas nemzethez képest tizedrésznyi erőnket sem ismerhetjük." EOE XII. 255. 146 A „török" mint „extera gens": EOE XII. 214.; A „külső nemzetek": EMSzT IX. 620. 147 A toposz nemzetközi hátteréről: Hopp Lajos: Az „antemurale" és „conformitas" humanista eszméje a magyar-lengyel hagyományban. Bp. 1992. (Humanizmus és reformáció 19.) 14-15.; Zrínyi Miklós nevezi például egy 1658. évi levelében a keresztény országok pajzsának II. Rákóczi György Erdélyét. Zrínyi Miklós válogatott levelei. Kiad. Bene Sándor - Hausner Gábor. Bp. 1997. (Régi Magyar Könyvtár. Források 6.) 107. 148 EOE XII. 245.; A „kincses Erdély" toposzhoz: RM KT XVII/9. 405.; „Vagyon oly föld, mely a lakosokat kiokádja, minemő nem csak a Kánaán vala, hanem többek is, mint e mi hajdan tejjel-mézzel folyó Pannoniánk, az eleinten nagy hírő-nevű, de már ma szintén elcondorlott, elbecsmérlődött Magyarország." Medgyesi Pál: Sok jajjokban, s bánatos szívvel ejtett könnyhullatásokban merült és feneklett, szegény igaz magyaroknak egynéhány keserő siralmi. Sárospatak 1658. (RMK I 934.; RMNy Nr. 2796. Az OSzK példányát használtam.) Előljáróbeszéd; Köleséri Sámuel egyik panaszimádságából „A mi tejjel-mézzel folyó örökségünk szállott a kívülvalókra..." Fazakas G. T.: El-távozott i. m. 117.
