Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1110 SZABÓ ANDRÁS PÉTER A fenti források segítségével megkíséreltük összeállítani az ezekben szereplő politikai nyelvek közös szótárát, egészen pontosan megkeresni annak közösségi identitásokra vonatkozó rögzült kifejezéseit. A pozitív eredményt csak azzal tudjuk magyarázni, hogy a beszédmódoknak teret adó nyilvánosság viszonylag jól működött sajtó nélkül is.12 2 Elsősorban magyar nyelvű szövegeket használtunk, nem csak azért, mert forrásaink között ezek dominálnak, hanem azért is, mert a latin szövegeket erősebben kötik a humanista nyelvi konvenciók. Az első és legfontosabb dolog, ami a korszak csaknem összes politikai szövegét jellemzi, mégpedig felekezeti hovatartozástól függetlenül, az a történelemnek a keresztény középkorból megörökölt providencialista felfogása. A gondoskodó és olykor haragvó Isten figyelemmel követi a nemzet/haza sorsát, és ha a nép vétkezik, büntetéssel sújtja érte, amelynek az eszköze általában a török, mint flagellum Dei.123 (A bűnbánat után következő isteni megbocsátásról a „világi" szövegekben kevesebb szó esik.) A gondolat polemikus verzióiban a felekezetek egymásra mutogatnak: ennek megfelelően az isteni büntetés oka lehet a bálványimádás, vagy éppen a Mária-tisztelet elhanyagolása is. Említésre méltó e tekintetben, hogy az erdélyi törökösök egy része nem a közösséget, hanem személy szerint a fejedelmet hibáztatta az isteni csapásokért.12 4 A szakirodalom a hasonló megnyilatkozásokat Őze Sándor monográfiája nyomán általában a zsidó-magyar sorspárhuzam nem teljesen kifejtett eseteinek tekinti.12 5 A vélemény nem teljesen alaptalan, hiszen egyértelműen 122 A német területek kora újkori sajtójáról, periodikusan megjelenő nyomtatványairól: G. Etényi Nóra: Hadszíntér és nyilvánosság. A magyarországi török háború hírei a 17. századi német újságokban. Bp. 2003. 12-62. 123 Néhány példa katolikusoktól: 1659. dec. 30. Pozsony. Wesselényi Ferenc nádor Szatmár vármegyének. „Naponként bűneinkért Szent Istenünk ostorozó haragját és csapását nemzetünk ezennel utolsó veszedelmével óránkint érzi." ANDJC Szatmár APP 11. fasc. Nr. 41. (A Zemplén vármegyének küldött példányt közli: Visegrádi János: Wesselényi Ferenc levelei 1646-1664. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. Sátoraljaújhely 1909. 292.) Veres Ferenc kolozsmonostori jezsuita történeti művében a providencializmus sajátos felhangot kap: „Sed Deo alterius punire volente Transilvanos pro delictis enormibus in Polonia commissis, dum princeps Rhédei Medgyesini de bono patriae tractat cum regnicolis, Acatius Barcsai principem Rákóczi, qui iam usque in arcem Gyalu perrexerat, toto regno paulo post excessurus, iterum revocat." Veres Ferenc: Rerum in Transilvania gestarum ab anno millesimo sexcentesimo quinquagesimo quinto usque ad annum millesimum sexcentesimum sexagesimum secundum succincta narratio. Egyetemi Könyvtár, Budapest; Kaprinai gyűjtemény. B XXVI. fol. 19r-71v. (I. 19. fejezet); A ferences Kájoni János providencialista történelemszemléletéről, amelyben a török a testi Antikrisztus, a bosnyák ferences rendtartomány pedig a lelki, részletesen 1. Vulkán Vera Tünde: Gondviseléshit és rendtörténet. In. Devóciók, történelmek i. m. 163-188. Egy jellemző református példa a sok közül: 1658. okt. 3. Beszterce. Bornemisza Kata Teleki Mihálynak „szomorúan írhatom kegyelmednek, édes öcsém uram, hogy az felséges isten minket valóban megbüntete az mi sok bűneinkért az pogányság által..." TML I. 245.; Végül egy kollektív megfogalmazás: 1662. máj. 22. Kolozsvári tábor. Az erdélyi rendek Wesselényi Ferencnek. „De az Istennek bűneinkért ránkszállott titkos ítéleti..." EOE XIII. 161. 124 Petrichevich Horváth Kozma az erdélyi sereg tatár fogságba esése kapcsán: „így szokta az Isten megszégyeníteni, és a felfuvalkodott királyok és fejedelmekért büntetni az ország népét." Petrityvity-Horváth Kozma önéletírása 1634-1660. In. Történelmi kalászok 1603-1711. Kiad. Daniel Gábor - Thaly Kálmán. Pest 1862. 1-83. (itt 33.) 125 Öze Sándor: „Bűneiért bünteti Isten a magyar népet". Egy bibliai párhuzam vizsgálata a XVI. századi nyomtatott egyházi irodalom alapján. Bp. 1991. (A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványa II.)
