Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1099 fogadjuk az etnoszimbolistáknak a nemzet etnikai magvára, tehát szerves előzményeire vonatkozó tézisét. (Némileg ironikusan fogalmazva nincs is más választásunk, hiszen a modernista irányzat körkörös érveléssel általában eleve kizárja vizsgálódása tárgyai közül a kora újkort.6 6 ) A modern nemzetet és az előzményéül szolgáló közösségeket nem tekintjük pusztán képzetnek, mert tagjainak lojalitása és érzelmi kötődése, illetve a többi közösséggel szemben kialakított határai a társadalom és más társadalmak „honi világában" valósággá teszik.6 7 Ami a meghatározásokat illeti, termékenynek látjuk Philip S. Gorski megközelítését, aki a modern nemzet mérceként való alkalmazását elvetve az összes magát rendszeresen nemzetként definiáló közösséget egyfajta nemzetnek nevezi. Mivel azonban maga a nemzet szó erősen a modern társadalomszemlélethez kötött, és használata nem a Gorski által felvázolt változást, a kohéziós erő fokozatos növekedését, hanem az állandóság és egységesség képzetét idézné fel, ha tehetjük, nem alkalmazzuk, hanem nemzeteszmékről, nemzeti ideológiákról fogunk beszélni. Amennyiben az egyéneknek a közösséghez fűződő érzelmeit, lojalitását akarjuk jellemezni, a „nemzeti identitás" kifejezéssel élünk majd. A nacionalizmusra a következő definíciót alkalmazzuk: olyan eszme, amely egy nemzetként megjelölt közösség számára az idealizált múltba való visszanyúlással fogalmaz meg a jövőre vonatkozó elvárásokat. Ebben az értelemben kora újkori nacionalizmusról is beszélhetünk, amely — mint látni fogjuk — érzelmi töltetében gyakran egyáltalán nem marad el a modern nacionalizmustól. III. Az erdélyi válság eseménytörténete dióhéjban 68 II. Rákóczi György 1657. július 31-én menekülő hadvezérként, néhány századnyi lovassal érkezett vissza a fejedelemség területére, a máramarosi Hosszúme-66 Smith, A. D..: Ethno-symbolism i. m. 16-17. 67 Anthony D. Smith felfogását ötvöztük a fenomenológiai szemlélettel: Smith, A. D..: Ethno-symbolism i. m. 41-4:2. és S. Varga P.: A nemzetfogalom i. m. 68 A 17. századi Erdély történetének átfogó feldolgozásai: Magyarország története III/1-2. köt. (1526-1686) Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1985. (Az erdélyi és a magyarországi történelmet vegyes fejezetekben tekinti át, a vonatkozó részek szerzői: Makkai László és R. Várkonyi Agnes)\ Erdély története II. köt. (1606-tól 1830-ig) Szerk. Makkai László - Szász Zoltán. Bp. 1986. 617-894. (Szerzők: Péter Katalin és. R. Várkonyi Agnes); Istoria Românilor. V köt. O epocä de ínnoiri in spirit European (1601-1711/1716). Szerk. Virgil Cândea. Bucure§ti 2003. 181-208. (Szerzők: Susana Andea ésAvram Andea); Istoria Transilvaniei II. köt. (De la 1541 pânâ la 1711). Szerk. Ioan-Aurel Pop et alii. Cluj-Napoca 2005. (A kötet tematikus fejezetekre oszlik, a politikatörténeti fejezeteket Anton Dörner, Susana Andea, Szegedi Edit és Câlin Felezeu írták.) Végül egy fontos üjabb tanulmánykötet: Szerencsének elegyes forgása. II. Rákóczi György és kora. Szerk. Kármán Gábor - Szabó András Péter. Bp. 2009. - A válságidőszakra vonatkozó három legjelentősebb elbeszélő forrás: Szalárdi János: Siralmas magyar krónikája. Kiad. Szakály Ferenc. Bp. 1980.; Bethlen János: Erdély története 1629-1673. Kiad. Jankovics József. Bp. 1993. (latinból); Georg Kraus: Erdélyi krónika 1608-1665. Kiad. Vogel Sándor. Csíkszereda 2007. (németből); A további elbeszélő források listáját a következő kötetekben találjuk: Repertoriul manuscriselor de cronici interne sec. XV-XVIII. Privind istoria Romíné. Szerk. J. Cráciun - A. Ilie§, Bucuresti 1963. (Cronicele Medievale aie Romíniei I.); Kulcsár Péter: A magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig. Bp. 2003.; S. Sárdi Margit: Napló-könyv. Magyar nyelvű naplók 1800 előtt. Bp. 2010. 290-613. (A magyarországi és erdélyi napló-jellegű fórrá-
