Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049

AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁGI HADJÁRAT DIPLOMÁCIAI HÁTTERE 1081 összeomlott, holott még mindig hozzávetőlegesen 30.000 ember állt az irányítása alatt. A pusztán katonai eredményeken alapuló siker reménytelen volta miatt Rákóczinak az állt érdekében, hogy fenntartsa a látszatot: személye politikai megoldást kínálhat a Lengyel-Litván Unió válságára. Ez azonban illúziókra épült: a lengyel mágnások azonnal visszavonták korábbi biztatásukat, mihelyst értesültek Rákóczi svéd szövetségéről és hadai megjelentek az országban. így a fejedelem pontosan arra a katonai kényszerpályára került, amelyet szívesen elkerült volna. Döntő ütközetet a svéd-erdélyi-kozák seregnek nem sikerült kikényszerítenie, a breszti helyőrség körüli vita pedig híven mutatja, milyen pontosan látta az erdélyi vezérkar a hatalmas logisztikai nehézségekkel, de csak minimális politikai előnnyel járó katonai sikerek viszonylagosságát. Még mindig nyitva marad azonban a kérdés: miként eshetett meg, hogy az erdélyi fejedelem ilyen irreális elképzelésekkel, egymással összeegyeztethetetlen célokat kitűzve indítson meg egy ilyen jelentős vállalkozást? II. Rákóczi György tehetségéről a korabeli erdélyi krónikairodalom nem nyilatkozik különösebben kedvezően, de az ő nézőpontjukat nyilvánvalóan befolyásolta a katasztrofális események 1657 nyarán kezdődő sorozata, amelynek felelőseként sokan a fejedelmet jelölték meg - így semmiképpen nem számítanak elfogulatlan forrásnak. Ugyanez viszont nem mondható el János György anhalt-dessaui hercegről, aki katonai tapasztalatszerzés céljából önkéntesként csatlakozott X. Károly Gusztáv seregéhez, és rendszeresen tájékoztatta apját a fejleményekről. II. Rákóczi György szívélyes viszonyt alakított ki a fiatal herceggel, akinek leveleiből vele kapcsolatban egy jókedvű, szívesen italozó, de alapjában véve meglehetősen felelőtlen benyomást keltő ember portréja rajzolódik ki, akinek joviális kedélyét csak Stenbock távozása törte meg - ekkor viszont teljesen összeomlott, könnyek között tett szemrehányásokat szövetségeseinek és rimánkodott, hogy legalább egy kisebb kontingens maradjon mellette.11

2 Ugyanakkor éppen ez a János György hercegtől származó levél hívja fel a figyelmet arra, hogy az erdélyi fejedelem személyes képességei önmagukban 112

János György anhalt-dessaui herceg levele apjának, János Kázmérnak (Stettin, 1657. júl. 4.[/14.]). LHASA Dessau A 9a IIb Nr. 1. fol. 256v. Rákóczi könnyeiről Sternbach is beszámolt X. Károly Gusztávnak (Varsó melletti tábor, 1657. jún. 12.[/22.]). EÉKH II. 308-312. János György egy korábbi levelében jegyzi meg ironikusan, hogy a svéd király meglátogatása után Rákóczi visszatért saját szállására, ahol „seine löbligen gewohnheit nach zimlich stark bocaliret". Ez alkalommal az anhalti herceg egy moldvai lovat is „elivott" a fejedelemtől, 1. levelét apjának (Krzemieh melletti tábor, 1657. máj. 23./jún. 2.). LHASA Dessau A 9a IIb Nr. 1. fol. 252r.; János György részvételéről a hadjáratban 1. Ernst Müsebeck: Der Eintritt des Fürsten Johann Georg II. von Anhalt-Dessau in schwedische, sein Ubertritt in brandenburgische Dienste und seine Vermählung mit Henriette Katherine von Oranien. Forschungen zur Brandenburgischen und Preußischen Geschichte 16. (1903) 477-515.; Michael Rohrschneider: Johann Georg II von Anhalt-Dessau (1627-1693). Eine politische Biographie. (Quellen und Forschungen zur brandenburgisch-preußischen Geschichte 16.) Berlin 1998. 42-51. Hasonló kép rajzolódik ki Ulrich Dobrzensky jelentéséből: a brandenburgi követ érzékelhető iróniával idézi fel, milyen bőbeszédűen mesélte el neki II. Rákóczi György a Beszkideken való átkelésének történetét, 1. Waldeckkel közös levelét Frigyes Vilmosnak (37. jegyzet). Ugyancsak ezt a benyomást kelti Bengt Skytte néhány évvel korábbi beszámolója II. Rákóczi Györggyel folytatott stratégiai megbeszéléseiről, 1. Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 221-222.; ill. Uő: Kísérlet a misztikus alapú külpolitikára? Bengt Skytte útja a Rákócziakhoz 1651-1652. Aetas 23. (2008: 4. sz.) 65-82., itt 70-71.