Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79
104 PÜSKI LEVENTE Kormány Időszak Előirányzat Tényleges kiadás Megtakarítás Túlköltekezés Különbözet m Bárdossv (1942) (5 501 600) (6 184 845) (683 245) (12,4) Kállay (1943) (6 399 000) (8 552 544) (2 153 544) (33,7) Bár elvileg az országgyűlésnek az előzetes költségvetéshez kellett tartania magát, az előirányzat és a tényleges kifizetések a gyakorlatban pontosan sohasem egyeztek. A megtakarítások vagy túlfizetések egyértelműen a financiális háttér folyamatos változásaira utalnak. Rögtön az országgyűlés első évében jelentékeny, előre nem látott kiadásokra került sor, amit a képviselők — korábban már tárgyalt — tiszteletdíjának emelése, az alkalmazottak illetményrendezése, valamint a felsőház létrehozása miatt szükségessé vált plusz kiadások okoztak. A kormányzat pénzügyi téren az 1928/29-es évben bizonyult a legbőkezűbbnek az országgyűlés tekintetében: a közel 5 és fél millió pengős kiadás egyfajta csúcsot jelentett. Bethlen, illetve az Egységes Párt vezetése azonban érezte, hogy változásokra van szükség. Bár következetesen elutasították a képviselői illetmények csökkentésének, ellenzéki oldalról erőteljesen követelt gondolatát, bizonyos redukcióra sor került. Az 1929/30-as évben a kiadások az előirányzathoz képest egyértelműen csökkentek, amit főleg az igazgatási költségek lefaragásával sikerült elérni. Az adatok jól mutatják, hogy a megszorítások politikáját a maga teljességében csak a Károlyi Gyula vezette kormány vállalta fel. A kétszeri illetménycsökkentés eredményeképpen a képviselőház személyi költségek rovata 1928 és 1932 között közel fél millió pengővel, csökkent. Az, hogy így sem sikerült a kifizetett illetményeket 2 millió alá szorítani, részben arra utal, hogy a kormányzati politika behatárolt mozgástérrel rendelkezett. Számszerűen is látványos eredményt ugyanis csakis drasztikus lépésekkel lehetett volna elérni, amit Károlyi nyilvánvalóan nem mert felvállalni. A redukció ugyanakkor nemcsak személyi, hanem egyéb területeken — mindenekelőtt az igazgatási költségek esetében — is érvényesült, így az összkiadások terén az 1932/33-as évben az egész korszak legtakarékosabb időszakát sikerült produkálni. Ez még akkor is értékelhető teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugdíjak más rovatba történő átsorolása csak statisztikai kozmetikázást jelentett. A Károlyi-érától egészen 1938-ig az országgyűlés kiadásai érdemben nem változtak, bár kisebb mértékű emelkedés bekövetkezett. A stabilizálódás nemcsak a tényleges kifizetések terén, hanem annak az előirányzattól való eltérés minimalizálódásában is kimutatható. A kisebb eltérések rendszerint az előre nem látható, illetve nehezen tervezhető rendkívüli kiadásokkal álltak összefüggésben. 1935/36-ban például ilyen előre nem tervezett kiadást jelentettek a Rákóczi-szobor felállításhoz, Almásy László volt házelnök temetési költségeihez való hozzájárulás, valamint az interparlamentáris unió budapesti konferenciája kapcsán szükségessé vált pótlólagos kifizetések.10 1 101 KI 1935-39. XII. k. 484.
