Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
1054 KÁRMÁN GÁBOR Lubomirski nála tartózkodó követe, Michal Stanislawski vezetése alatt.14 A legnagyobb csalódást viszont éppen Potocki koronahetman okozta a fejedelemnek, aki tagadta, hogy meghívta volna Rákóczit a lengyel trónra, saját kiáltványában cáfolta az erdélyi uralkodó manifesztumának állításait és ellenséges magatartást tanúsított.1 5 A manifesztum — amelynek terjesztését a lengyelek minden eszközzel akadályozták — így nem gyakorolt nagy hatást, inkább csak feszültséget okozott Rákóczi és szövetségesei között: az őt a hadjáratra elkísérő Sternbach tiltakozott annak megfogalmazása és a svédek említésének mellőzése miatt.16 A hódítás logikája azt követelte volna meg, hogy II. Rákóczi György elfoglalja a máramarosi határhoz legközelebb eső Rusz vajdaság nagyobb városait, Lemberget, Sambort és Przemyslt, és ezzel biztosítsa magának az összeköttetést hátországával, de erre az idő sürgetése miatt nem került sor: a fejedelem megelégedett a városok semlegességi nyilatkozatával.1 7 Már a radnóti szerződés „félkész" formában való aláírását is az motiválta ugyanis, hogy a lengyel csapatok által körülzárt Krakkó felmentéséhez szükség volt Rákóczi minél gyorsabb beavatkozására. Az erdélyi csapatok érkezésének hírére ugyan Jerzy Lubomirski elvonult a város falai alól, ám a fejedelem első hadicélja továbbra is az volt, hogy saját helyőrségét helyezze a volt fővárosba.1 8 Azáltal, hogy élt ezzel a radnóti tárgyalások során több lépcsőben megszerzett jogával, kardcsapás nélkül juthatott nagy presztízsnyereséghez - ami egyáltalán nem volt elhanyagolható szempont, ha arra gondolunk, hogy a Portán nemsokára be kellett jelentenie lengyelországi akcióját és a retorziók elkerüléséhez gyors sikerek felmutatására volt szüksége. II. Rákóczi György végül március végén érkezett el Krakkóhoz és ünnepélyes keretek között vette át a város kulcsait annak parancsnokától, a svéd szol-14 A fejedelem várakozásairól 1. levelét Lorántffy Zsuzsannának (Sztrij, 1657. febr. 3.). A két Rákóczy György családi levelezése. (Monumenta Hungáriáé Historica I.: Diplomataria XXIV) Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1875. (a továbbiakban MHHD XXIV) 512. 15 Sternbach levele X. Károly Gusztávhoz (Jaroslaw és Przemysl között, 1657. febr. 12/22.). EÉKH II. 272.; Schmidt Vilmos: II. Rákóczi György Lengyelországban 1657 egykorú lengyel források után. In: Az Erdélyi Muzeum-Egylet évkönyvei III. (1864-1865). Szerk. Brassai Sámuel. Kolozsvár 1866. 101-109., itt 105.; Gebei S.: II. Rákóczi György külpolitikája i. m. 147-149. 16 Sternbach levele X. Károly Gusztávhoz (Szamosújvár, 1656. dec. 27./1657. jan. 6.). EÉKH II: 260. Pálfalvai János szepesi prépost arról informálta Lippay György esztergomi érseket, hogy „akik publicálni kezdették a manifestumát [ti. Rákóczinak], azokot megragadták a lengyelek, kit felakasztottak közülek, s kit tömlöcre szántak." Prímási Levéltár, Esztergom; Archívum Saeculare, Acta Radicalia (a továbbiakban PL AS Act. Rad.) Classis X. Nr. 196. 1657. jan.-jún. p. 49. A korabeli forrásokat (a kiadottakat is) itt és a továbbiakban a jobb olvashatóság érdekében normalizált átírásban idézem. 17 Sternbach levele X. Károly Gusztávhoz (Sztrij, 1657. febr. 3/13.). EÉKH II. 268. Premysl megegyezése a fejedelemmel: Szádeczky Lajos: Egy adat az 1657-iki lengyel hadjárat történetéhez. Történelmi Tár (1881) 200-202.; Lemberg semlegességi nyilatkozatáról 1. Schmidt V: II. Rákóczi György i. m. 102-105. 18 A svéd követeket Paul Würtz krakkói várnagy értesítette a helyzet sürgősségéről, 1. Sternbach és Welling levelét X. Károly Gusztávhoz (Gyulafehérvár, 1656. nov. 30,/dec. 10.). EÉKH II. 196-202.; Krakkó ostromának feladásáról Johann Christoph von Fragstein levele III. Ferdinándnak (Kalisz, 1657. febr. 26.). Österreichisches Staatsarchiv, Wien; Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban HHStA), Staatenabteilungen Polen Kt. 69. Konv. 1657 Februar fol. 99r.
