Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049

1052 KÁRMÁN GÁBOR II. Rákóczi György úgy gondolta, szívesen részesedne a svéd király lélegzetelállító sikereinek gyümölcseiből - mint ahogy azon sem csodálkozhatunk, hogy X. Károly Gusztáv mindaddig nem különösebben reagált az erdélyi fejedelem tapogatózásaira, amíg neki nem volt szüksége a támogatásra. Ez a helyzet 1656 késő tavaszára következett be. X. Károly Gusztávnak nemcsak lengyel királlyá nem sikerült magát választtatnia, de egyre nagyobb létszámú és szervezettségű ellenállással is szembe kellett néznie. Ennek hatékonyságát az is növelte, hogy János Kázmérnak sikerült Habsburg közvetítéssel fegyverszünetet kötnie Moszkvával, így a Rzeczpospolita csatapain megszűnt a kétfrontos háború nyomasztó terhe. Ezzel szemben X. Károly Gusztávnak ugyan részben kényszer, részben pedig kecsegtető ajánlatok alkalmazásával sikerült szerződéssel magához kötnie Frigyes Vilmost, Brandenburg választófejedelmét, de szembesülnie kellett azzal, hogy ereje nem lesz elég a meghódított területek megtartására. Ezért küldte immáron szövetségi ajánlattal Erdélybe két diplomatáját, Heinrich Coelestinus von Sternbachot és Gotthard Wellinget. A későbbiekben a svéd uralkodó lengyelországi pozíciója még tovább romlott. I. Alekszej orosz cár (1645-16767) 1656 nyarán támadást indított Svédország livóniai birtokai ellen, s noha Károly Gusztáv és a háború legnagyobb szabású ütközetében, Varsó mellett győzedelmeskedett, folyamatosan szorult ki a Rzeczpospolita területéről, többek között fel kellett adnia a lengyel fővárost is.8 Nem csoda, hogy amikor a svéd király 1656 novemberében értesült II. Rákóczi György fejedelem készségéről a szövetség megkötésére, igen lelkesen tudatta a hírt tanácsosaival és azonnal engedett a megegyezést hátráltató kérdésekben is. A svéd-erdélyi tárgyalások folyamán mindvégig komoly problémát jelentettek a kommunikáció nehézségei, tudniillik hogy három hónapba tellett, amíg Erdélyből a posta eljutott a svéd király kezeihez. Sternbach és Welling 1656. december 6-án úgy írták alá a radnóti szerződésként elhíresült dokumentumot, hogy több problémával kapcsolatban nem voltak tisztában uralkodójuk végleges álláspontjával: ezeket az egyezmény szövege további egyeztetésekre utalta. Mindenesetre a dokumentumban sikeresen tisztázott kérdések egy meglehetősen ambiciózus tervet vázoltak fel, amelyben a Rzeczpospolita területeit felosztották volna a svéd király és az erdélyi fejedelem között (bizonyos területeket juttatva Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelemnek, illetve a litván protestánsok vezetőjeként ismert Boguslaw Radziwilinak is). X. Károly Gusztáv emellett a lengyel királyi cím használatát is átengedte volna II. Rákóczi Györgynek.9 Stockholm 1973. 337-339.; Robert 1. Frost: After the Deluge. Poland-Lithuania and the Second Nothern War, 1655-1660. Cambridge 1993. 46-47.; Peter Englund: Den oövervinnerlige. Om den svenska stormaktstiden och en man i dess mitt. Stockholm 2000. 190-195.; Andrej Kotljarchuk: In tiie Shadows of Poland and Russia: The Grand Duchy of Lithuania and Sweden in the European Crisis of the mid-17lh Century. (Södertörn Doctoral Dissertations 4.) Huddinge 2006. 91-183.; Gebei S.: II. Rákóczi György külpolitikája i. m. 79-87.; Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 303-310. 8 Wimmer, J.: Polens krig i. m. 353-375.; Frost, R. /.: After the Deluge i. m. 53-70.; Englund, P.: Den oövervinnerlige i. m. 317-438.; Gebei S.: II. Rákóczi György külpolitikája i. m. 90-119.; Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 312-325. 9 A radnóti szerződés szövegének kiadása: EEKH II. 190-196. A szerződéshez vezető tárgyalásokat egy korábbi írásomban részletesen rekonstruáltam: Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 326-