Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
1050 KÁRMÁN GÁBOR Az 1657. évi háború történetével részletesen foglalkozó szakirodalom érdeklődésének középpontjában igen sokáig szintén ez a kérdés állt. Ennek köszönhető, hogy bár a hadjárat operatív eseménytörténetének összeállítására, a hadmozdulatok bemutatására több ízben sor került, a hadi cselekmények mögött folyó diplomáciai manőverek közül mélységében kizárólag a II. Rákóczi György és X. Károly Gusztáv közötti egyeztetések feltárása történt meg.2 Az a fontos körülmény, hogy ennek a stockholmi állami levéltárban meglehetős épségben fennmaradt dokumentációja a 19. század végén Szilágyi Sándor forráskiadványaiban megjelent, csak fokozta a téma túlsúlyát a történészi rekonstrukciókban.3 Noha a téma szempontjából a svéd-erdélyi kapcsolat fordulatai természetesen kiemelt jelentőséggel bírnak, aránytalannak tűnik, hogy az 1657, mint korszakforduló szempontjából sokkal fontosabb portai reakció részletes megismerésére csak az elmúlt évtizedben történt komoly kísérlet; miközben az 1657 utáni válságban szintén fontos szerepet kapó Habsburg Monarchiabeli központi törekvésekkel vagy a magyar királysági rendi politikával kapcsolatos vonatkozások még ennyi figyelmet sem kaptak.4 Tanulmányomban éppen ezért arra teszek kísérletet, hogy az egyensúlyt helyrebillentve a lengyelországi hadjáratot körülvevő diplomáciai játszmák komplex leírását nyújtsam, annak megindulásától II. Rákóczi György serege maradványainak hazatéréséig. A svéd-erdélyi szövetség sikerei 1657 januárjától júniusig II. Rákóczi Györgyöt mind kortársai jó része, mind az utókor történészei sokan kárhoztatták elhamarkodott, meggondolatlan lépése miatt, holott amikor 1657. január 18-án elindította seregeit Lengyelország felé, egy több mint hét éves, állandóan meg-megújuló diplomáciai egyeztetés-sorozat ügyében szánta el magát a döntő lépésre. A Rákóczi-háznak a lengyel trón-elnyerésével 2 A legfontosabb, részletbe menő feldolgozások az 1657. évi hadjáratról: Szilágyi Sándor: II. Rákóczy György. (Magyar történeti életrajzok) Bp. 1891. 172-198.; Carl Wibling: Carl X Gustaf och Georg Rákóczy II. Lund 1891. 39-57.; Gebei Sándor: II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata, 1657. Hadtörténelmi Közlemények 105. (1992: 2. sz.) 30-64.; Uő: II. Rákóczi György külpolitikája (1648-1657). Bp. 2004. 147-194.; ill. ennek korábbi változata: Uő: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem külpolitikája (1648-1657). (Acta Academicae Pedagogicae Agriensis. Nova series, Sectio históriáé 23.) Eger 1996. 3 A svéd levéltári anyagból a Riksarkivet, Stockholm (a továbbiakban RA); Diplomatica Turcica bihang Transylvanica vol. 2-4., ill. a Riksregistraturet (a továbbiakban RR) vonatkozó része látót nyomtatásban napvilágot Carl Euert Taube báró, a levéltár akkori igazgatójának közreműködésének köszönhetően: Erdély és az északkeleti háború. I—II. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1890-1891. (a továbbiakban EÉKH). 4 Papp Sándor: II. Rákóczi György és a Porta. In: Szerencsének elegyes forgása i. m. 99-170., itt 146-161. Az 1657-1658. évi konstantinápolyi svéd követségről szóló cikkemben magam is viszonylag részletesen kitértem az Erdéllyel szembeni portai attitűd változására: Kármán Gábor: Svéd diplomácia a Portán 1657-58. Claes Râlamb és Gotthard Welling konstantinápolyi követsége. Sic Itur ad Astra 13. (2001: 1-2. sz.) 53-85., ill. 1. mégB. Szabó János és Sudár Balázs írását ebben a számban. -A magyar rendi politika főszereplőinek az 1657. évi hadjáratra adott reakciójának feltérképezésére az első lépéseket Torna Katalin tette meg: Gróf Nádasdy Ferenc politikusi pályaképe (1655-1666). PhD disszertáció, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bp. 2006. 106-118., valamint 1. még az ő e számbeli közleményét.
