Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
1046 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS gét legkomolyabban fenyegető anatóliai lázadás vezetőjét, Abaza Haszant például az igaz hit megújítójaként ünnepelték, s mellette fejtettek ki nagyon komoly propagandát. A következő nagyvezír azután már sokkal barátságosabban bánt velük, és lassan újra kiépíthették pozícióikat a fővárosban is.59 A hódoltság: a portai „nagy emberek" száműzetésének helye A 16. századi török hódoltság történetében megszokhattuk, hogy az ügyeket nagyhatalmú helyi famíliák, politikai családok (az említett odzsakok) tartották kézben. Ilyen volt a kezdeti időszakban a Jahjapasazádék klánja, később pedig a Szokolluké. A 17. század derekára azonban alaposan megváltozott a helyzet, ekkorra már a szultáni udvarban kinevelt vezetők váltak meghatározóvá, akik kevés szállal kötődtek szolgálati helyükhöz.6 0 Másrészt ezen vezetők igen gyakran nem előléptetésként élték meg hódoltsági felbukkanásukat: éppen ellenkezőleg, az udvartól való eltávolításukat látták benne - teljes joggal. Egy a centrumtól távol eső beglerbégség irányítása, ha nem is jelentett teljes bukást, de mindenképpen a birodalom életét meghatározó folyamatokból való kieséssel járt. Jó néhányan egyértelműen büntetésképpen kerültek a hódoltságba. Fazlí pasa, miután 1648 nyarán összeveszett Hezárpáre Ahmed nagyvezírrel, rövid úton Temesvárott találta magát.6 1 Alig két évvel később, 1650 áprilisában kísértetiesen ugyanez történt Tekeli Musztafával is.6 2 Persze ennél kevesebbért is könnyen a magyarországi végeken találhatta magát az óvatlan portai szolga: 1649. augusztus 23-án rendelték Mehmed aga főszakácsot Lippára, a főhelvakészítőt (helvadzsibasi) pedig Csanádra, mert a nagyvezír elégedetlen volt a főztjükkel.6 3 De Temesvárra irányították letétele után Gürdzsí Mehmed nagyvezírt és az előbb részletesen megismert Zurnazen Musztafa fődefterdárt is.64 Bojnujarali Mehmed pasát viszont mindkétszer — 1651-ben és 1656-ban — Kanizsára száműzték.6 5 Itt kötött ki az egyik janicsáraga, Gürdzsí Musztafa is.6 6 A bukott nagyvezíreknek azonban általában rangosabb hely járt. Szijávust és Örmény Szülejmánt Boszniába, Kara Murádot pedig Budára küldték (esetében a halálos ítéletet enyhítették száműzetésre).6 7 És persze jutott ide a nagyvezíri 59 Irène Beldiceanu-Steinherr: La Règne de Selim 1er: Tournant dans la vie politique et religieuse de l'empire Ottoman. Turcica 6. (1975) 34^18.; Madeline C. Zilfï: The Kadizadelis: Discordant Revivalism in Seventeenth-Century Istanbul. Journal of Near Eastern Studies 45. (1986) 251-269.; Uzunçarqdi, t. H.: Osmanli tarihi i. m. III/l. 350-366. 60 A 17. század közepi hódoltsági vezetőrétegre újabban 1. Sudár B.: A hódoltsági pasák i. m. 61 Mehmed Halife i. m. 25. 62 Szilágyi S.: Levelek és okiratok i. m. 152.; II. Rákóczi György Rácz Ádámnak, 1648. novemoer 24. TMÁO III. Pest 1870. 413.; Jósika Farkas jelentése, 1650. április 15. TT (1889) 341. 63 Abdurrahman Abdî Pa§a Vekayi'-namesi: Osmanli Tarihi 1648-1682. Haz. Fahri Ç. Derin. Istanbul 2008. 7. 64 1652. június 20. Kátib cselebi, 381.; Abdurrahman Abdi i. m. 42., 44. 65 Abdurrahman Abdî i. m. 33.; Silahdâr Findikhh Mehmed Aga: Silahdâr târihi. Istanbul 1928. I. 411. 66 1653. december 17. Abdurrahman Abdî i. m. 51. 67 Szijávusra: Abdurrahman Abdî i. m. 33.; Szülejmánra: Kara Çelebi-zâde Abdiilaziz Efendi: Ravzatû'l-ebrâr Zeyli. (Tahlîl ve Metin) 1732. Haz. Nevzat Kaya. Ankara 2003. 249.; Murádra: Mehmed Halife i. m. 36.
