Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017

1016 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS E levelek nem ébresztettek túl nagy érdeklődést a korszak iránt érdeklődő, amúgy sem nagyszámú kutatóban. Egyedül Gebei Sándor szentelt némi figyelmet ezeknek a II. Rákóczi György fejedelem „ártatlanságát" hangoztató, magyarázkodó írásoknak. Ám ő is csak mint a már a „trónjába görcsösen kapaszkodó" fejedelem skizofréniájának jeleit tárgyalta őket.3 Ha néhány kortárs véleménye nyomán akár ezt az időszakot, akár a korábbi éveket csupán azzal próbáljuk jellemezni — és egyben rögvest értelmezni is —, hogy ezen idők eseményeit csupán a fejedelem önző, indulatvezérelt és emiatt alapvetően irracionális cselekedetei szabták meg, történészként elég nehéz bármit hozzátenni Rákóczi György utolsó éveinek „krónikájához". Talán ezért is tapasztalható, hogy az 1657 végén a fejedelem letételével kezdődő és 1660. évi halálával végződő zűrzavaros időszaknak éppen oly kevés figyelmet szentelt a korszak 19. századi kitűnő kutatója, Szilágyi Sándor, akárcsak több kései utóda.4 Ezzel szemben valamiféle politikai racionalitás feltételezése — és keresése — II. Rákóczi György cselekedeteiben esetleg olyan új irányba terelheti a kutatást, ami akár messze túl is mutathat az akkori történések „horizontján". Új megközelítésben talán még az is megvizsgálható, sőt megvizsgálandó kérdéssé válhat, hogy 1658 eseményei (a pálülési oszmán vereség, Jenő várának török elfoglalása, Barcsay Ákos fejedelemmé tétele és Erdély felprédálása) után, miként is történhetett meg az, hogy a kudarcot vallott Rákóczi épp „nyilvánvaló főellenségei" a budai és temesvári beglerbég útján, azok segítségével kereste a maga igazát a Portán! Véleményünk szerint ahhoz, hogy egy ilyen eseményt (azaz az 1658 végi „furcsa" levelek elküldésének hátterét) a maga valós helyén tudjunk értelmezni, be kellene tudnunk illeszteni azt az Oszmán Birodalom és erdélyi vazallus állama között fennálló kapcsolatrendszerbe. Ez azonban a látszat ellenére nem is olyan egyszerű feladat. Az Oszmán Birodalom és az Erdélyi Fejedelemség kapcsolata a magyar történetírásban Az elmúlt évtizedekben nagy figyelem irányult a hazai kutatásban II. Rákóczi György nyugat-európai kapcsolataira — és ezen belül is a nagy oszmánelsejhüliszlám, Deli Hüszejn pasa, továbbá Szejdí Ahmed pasa és Tekeli Musztafa pasa: Okmánytár II. Rákóczy György diplomácziai összeköttetéseihez. Szerk. Szilágyi Sándor. (Monumenta Hungáriáé Historica I.: Diplomataria XXIII.) Bp. 1874. (a továbbiakban MHHD 23.) 642-645.; A „postásról", Mehmed agáról: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1658. június 24. MHHD 24. 547.; Az 1657. évi lengyt lországi hadjárat diplomáciai hátteréről lásd ebben a számban Kármán Gábor tanulmányát. 1658 fejleményeiről, a levélküldés körülményeiről: B. Szabó János: II. Rákóczi György 1658. évi török háborúja. Hadtörténelmi Közlemények 114. (2001: 2-3. sz.) 231-278.; Uő: Erdély katasztrófája 1658-ban (A védelf m összeomlásának politikai és pszichológiai okai). Aetas 21. (2006: 2-3. sz.) 204-216.; a török politikáról újabban 1. Papp Sándor: II. Rákóczi György és a Porta. In: Szerencsének elegyes forgása. II. Rákóczi György és kora. Szerk. Kármán Gábor - Szabó András Péter. Bp. 2009. 149-163. 3 Gebei Sándor: Sorsfordító évek az Erdélyi Fejedelemség történetében 1657-1660. In: Történelmi sorsfordulók. Szerk. Kaló Ferenc. Eger 1999. 54-55.; A magyar kutatók közül talán egyedüliként Papp Sándor jelezte a korábbi időszakot vizsgálva, hogy érdemes lenne komolyabban venni Rákóczi 1658 végi békülési szándékát is. Papp S.\ II. Rákóczi György i. m. 164. 4 Szilágyi Sándor: II. Rákóczi György 1621-1660. Bp. 1891. 197-208.; Gebei Sándor: II. Rákóczi György külpolitikája (1648-1657). Bp. 2004. 179-195.; Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 169.