Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Petrőczi Éva: Kagylókürttel harangozni. Ujabb tanulmányok a puritán irodalomból (Ism.: J. Újváry Zsuzsanna) IV/998

999 TÖRTÉNETI IRODALOM sét, az ő abszolút méltó és rátermett jogutódját tisztelhetjük, aki a nagy előfutárhoz hasonlóan nem csupán hirdette Péter apostol első levelének alapelvét, a „hit mellé ragasztott tudásról", hanem gyakorolta is azt." Kettejük fő műve, a Polyglott és a Váradi Biblia „életpárhuzama" azonban éppen egymás fordítottja - ez is olyan magyar módra való. Hiszen míg Walton művét óriási összegben, 9000 fontig fizették elő, addig a Váradi Bibliát Erdély kapujának, Váradnak török ostromakor a tűzből mentették ki 1660 augusztusának végnapjaiban. Erre emlékezett az itt, 2008-ban megrendezett, táncjátékkal és krónikás énekmondással kísért ünnepség is. A John Cotton halálára írt alkalmi vers elemzése látszólag messze esik a magyar olvasó érdeklődésétől. (Ez „A Bibliává változtatott lelkipásztor - avagy életigenlő siratóének John Cotton halálára" c. fejezet). De amikor a szerző előbontja John Cotton profétikus egyéniségét, amely a kis massachusettsi állam megalakulásának körülményei között, a korabeli Új-Angliában bontakozott ki, akkor bizony sokatmondó az első puritán telepesek, s lelkipásztoraik küzdelmei, jellegzetes életvitelük. Petrőczi kérdésfelvetése a következő: hogyan teremthetett a magyarénál jóval visszafogottabb angolszám temperamentum ilyen és ehhez hasonló túlzásokat, utalva a vers címében foglaltakra. A választ a szerző a történelmi körülményekben keresi: Új-Angliának „Mózesek"-re volt szüksége a megmaradáshoz, s a lelki ébredés az államvallás keretei között történt, hazánkban viszont „Sión várai"-t csupán sporadikusan, egy-egy mezővárosban lehetett építeni. John Cotton barátja és küzdőtársa volt John Winthrop, aki az új-angliai Massachussets első kormányzójaként működött. Az ő hosszantűrő, békességes és okos feleségbeli és lelki társa volt Margaret. Életüket Isten iránti feltétlen rajongás és bizalom kormányozta. Petrőczi a házaspár levelei alapján elemzi kapcsolatukat, magán- és közéleti tevékenységüket, amelyben az asszony — miként a párhuzamba állított Lorántffy Zsuzsanna — egyáltalán nem játszott alávetett szerepet. „A puritán sabbath Angliában és Magyarországon" c. írás éppen „a sabbath mint Isten vásárnapjá"-t elemzi. Ugyanis Angliában a templomok sokkal multifunkcionálisabb jellegűek voltak: például a Szent Pál székesegyház üzletemberek találkozóhelye is volt, sőt Knottinghly templomában, 1637-ben kakasviadalokat is rendeztek. Ilyen esetek azonban a korai Amerikában nem fordulhattak elő, inkább tele voltak rigorózus túlzásokkal. Amint a már fent említett John Cotton prédikátor unokája lejegyezte, a család a zsidó sabbath modelljét követvén, egészen vasárnap késő estig tartotta és tarttatta meg a családtagokkal és a cselédekkel az ünnepet, de „a kagylókürttel harangozó" közösségek egyéb túlzásokba is estek; Samuel Peters lelkész „törvényei" vasárnapokon még azt is tiltották, hogy a hívek megfőzzenek, ágyat vessenek, borotválkozzanak, vagy hogy a nő gyermekét ünnepnapokon csókkal illesse. A Nagyváradról Debrecenbe menekülő Martonfalvy Györgyünk „Keresztyéni Inneplés" című prédikációjában a fentebbieknél jóval szerényebb elvárásokat támasztott hívei elé. A szerző másik, életük és hitelveik alapján párba állított „párosai", a reformátor Kálvin és XII. Lajos francia király leánya, Ferrara hercegének felesége, Renáta, valamint Medgyesi Pál és Lorántffy Zsuzsanna és kapcsolatuk. A reformátorok által számukra írt levelek alapján valóban lehet párhuzamot vonni életük és elmélyült hitéletük között, noha a két hercegné, illetőleg fejedelemasszony élete teljesen más viszonyok között zajlott. Petrőczi a párbaállítást elhagyván, de a párhuzamba állítást megtartva, az I. Károly angol király (1625-1649) egykori udvari prédikátoraként működő, majd világutazóként Gyulafehérvárott professzoroskodó Basirius Izsák gondolatvilágát, családi életét lebegteti meg az olvasó előtt annak levelezése alapján, beleszőve egy kissé saját személyes sorsának párhuzamba állítását is. Az anglikán Basirius vőlegény-korban írt levelének gondolatai visszaköszönnek a kötetben szereplő, „szuperpuritán" John Winthropéval, miként feleségének szerető és engedelmes válaszai Margaret Winthropéhoz vagy Lorántffy Zsuzsannáéhoz — milyen érdekes mentalitásbeli rokonság. E levelezések analízise — a magán- és közügyek kettősségének jelenléte — igen sokat elárul a kor életmód- és mentalitástörténetéből is. Basirius drámai hangvételű, II. Rákóczi Györgyhöz szóló nagy ívű írásánakjói sikerült elemzése valóban feltárja az olvasó előtt az „igazi" Basiriust, minden emberi erényével és hibájával együtt. Pápai Páriz Imre „Keskeny út" c. művének elemzése sokatmondó a történészeknek, főleg a társadalom- és életmódtörténettel foglalkozóknak: e puritán bestseller sikerének titka egyrészt a közrendűek irányába mutató tisztességes szemléletéből, másrészt érthető, köznapi nyelvezetéből fakad. A kérdés-felelet formájában megírt könyvecske afféle „szórakoztatni és tanítani" célzatú írás, miként John Bunyan „Zarándok"-ja. E családközpontú puritán munkákat részben a korban széles körben elterjedt, ún. tanácsadó irodalomhoz tudnám hasonlítani, amelyek nemcsak a gazdaság és háztartás vezetésével, a cselédekkel való bánásmóddal, hanem a gyermekneveléssel is fog-