Századok – 2012
TÖRTÉNETI IRODALOM - Középkori mozaik. Az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola doktoranduszainak tanulmányai (Ism.: Veszprémy László) IV/993
1021 TÖRTÉNETI IRODALOM KÖZÉPKORI MOZAIK Az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola doktoranduszainak tanulmányai Szerk. Nagy Balázs Budapest, ELTE BTK, 2010. 181 o. A kötet címe találó és nem vezeti félre az olvasót: a középkori világ legkülönfélébb területeit változatos módszerekkel feltáró írások következnek egymás után. Nemes hagyomány a doktori iskolák hallgatóinak általában konferenciákon elhangzó írásainak a közreadása, a Szegedi Tudományegyetem középkori kötetei („Középkortörténeti tanulmányok") például már a hatodiknál tartanak. A szerzők persze nem teljesen kezdők, jelentős részük publikált már a Fons, a Világtörténet vagy éppen a Sic itur ad astra hasábjain, s tudományos konferenciákon, az OTDK-k helyezettei között találkozhattunk már neveikkel. A tanulmányok első csoportja a természet és társadalom viszonyát mutatja be az environmental studies határán mozgó írásokkal. Urbán Máté „Szentek és vadállatok. Allatok a monasztikus hagiográfiában" címmel arra hívja fel a figyelmet, hogy a történetekben az állatok is, mint minden a világon, egyszerre tölthetnek be pozitív és negatív szerepet. Lehettek a harmonikus világ, a locus arnoenus, a paradicsom kellékei, vagy éppen a gonosz csábításának eszközei. Számos kategóriában állítja elénk az állatokat, így pl. a vértanúk szenvedéstörténetiben a vadállatok sokszor a gonosz erői feletti győzelem eszközeiként jelennek meg. Az állatoknak inukba száll a bátorságuk, sőt maguk válnak a szent védelmezőivé, mint pl. Szent Tekla esetében, sőt az állatok segíthetik a szentet, mint pl. Szt. Egyed, Ravennai Szt. Romuáld történetében olvasható. Az állatok szerepe az idők során változhat is, így a medve a passiótörténetek ellenszenves vadállatából Szt. Kolumbán segítségével sikeresen szocializálódik, amikor a szent megosztja vele az erdei gyümölcsöt. Vadas András „A 11. századi bencés szerzetes és a természet elemei" címmel a szerzetes Rodulfus Glaber jól ismert krónikájának vonatkozó részleteit elemzi. Valóban meggyőző, miszerint az időjárási jelenségek leírásának hátterében az a meggyőződés állt, hogy Isten a természet erőin keresztül is ítélkezik. így fedi fel akaratát, amire az invesztitúra harcokban I. László, illetve a német ellenkirály alakjához kapcsolt jelenségek egyaránt jó példák lehetnek. Nem véletlen, hogy Aba és a német császár istenítélet hírében álló ménfői küzdelme, a propagandának köszönhetően Glaberhez is eljutott. Az időjárási jelenségek leírásának valóban hatalmas tárházát jelentik a krónikák, a csillaghullások, meteoritok, tornádók, éhínség felsorolásának nincsen vége. Glaber érdeklődése valóban kivételes, így például a Vezúv kitörését a nap hatalmas erejének tudja be. Ugyanakkor a tölgyfa kivételes jelentőségére persze nem csak Szt. Ottó bambergi püspöknél gondolhatunk, hanem III. Béla király egyik oklevelére is gondolhatunk, ami Zsennye ispán házának udvarán egy tölgyfa árnyékában hozott döntésről ad hírt. A számtalan természeti esemény rengeteg ijesztő leírása mögött egyaránt felfedezhető a félelem és a hit elmélyítésének igyekezete. Máskülönben a krónikák átdolgozásai során céltalannak tűnhetne a természeti események évszázadokon át történő megismétlése. Mindkét tanulmányra vonatkozik azonban megjegyzésünk, hogy a képzőművészeti aspektus bekapcsolása a téma bemutatását még érdekesebbé tudta volna tenni. A tanulmányok további része a klasszikus magyar és egyetem történeti tanulmányok műfajához sorolható. Keglevich Kristóf a szepesi apátság után jelen írásában a garamszentbenedeki apátság Árpád-kori történetét tekinti át. Amint köztudomású, az 1075-ös alapítólevél eredetiben nem maradt fenn, így 1900 ezt is körül utolérte az alapítólevelek sorsa: komoly vita lángolt fel hitelessége körül. Végül is a kutatók szerint az interpolált alapítólevél jórészt az elveszett eredetin alapul, inkább a 13. században perelt birtokoknál figyeltek arra, hogy azok aktualizáltak legyenek. A hamis átíró oklevelek azonban az 1270-es évek termékei lehetnek, amiknek már Fejérpataky László kétségbe vonta hitelüket. A tanulmány legértékesebb része az apátság birtoktörténetére vonatkozik.
