Századok – 2012
FIGYELŐ - Bereznay András: Egy atlaszról IV/981
FIGYELŐ 989 került oda is tévesen). E terület félreszínezése más összetevőkkel a magyar lakosság arányát 1850-ben mutató lapon is megtörténik. Az atlasz ismertetésre vállalkozónak nem lehet célja az összes hasonló tévedés föltárása érdekében a népszámlálási eredmények részletes átvizsgálása, majd a térképek tartalmával mindenre kiterjedő összevetése, és ezzel az atlasz készítés folyamata egy jelentős részének mintegy megismétlése. Összehasonlítottam viszont legalább a három, az 1850-es népszámlálás nemzetiségi adatait közlő térkép egyes részleteit. Ami találtam, meghökkentő. Példának elég megemlíteni, hogy noha a Marosvásárhely melletti Meggyesfalván 1850-ben 4,6% magyart talált a népszámlálás,1 a falu a népszámlálás megfelelő, a magyarság arányait bemutatni hivatott térképén üresen maradt, mintha a magyarság jelenléte ott még a 2%-ot sem érte volna el. A mellette lévő Székelykakasd, ahol 94,5%-os volt a magyarság ereje, szintén üres. Ugyanott ugyanakkor 1,9% román élt, a megfelelő másik, a románság arányaival foglalkozó térkép színe mégis 2-10%-os román jelenlétre utal. Odébb, Csiba magyarjai sem jártak jobban. Itt arányuk 97,1%-os volt a korban, a térképen a falu mégis úgy jelenik meg, mintha ott még a 2%-ot sem érte volna el a magyar jelenlét ereje. Még mindig a szomszédságból, Maroskeresztúr 36%-os magyarságának megjelenítése is 2% alattira süllyed. Az ilyesmi — nem föltétlenül a magyarság kárára — tucatjával fordul elő. Ha ez a kép az összes statisztikai jellegű térképre kivetíthető, ami nem bizonyos, de az eddigiek után nem is lehetetlen, az embernek olyan képe támad, hogy e statiszikák térképrevitele minden követezetlenségein is túl, még kevésbé megbízható is, mint azt várni lehetne. Igaz ugyan, hogy olyan mennyiségű adat tömeg térképrevitelét, amekkoráéra a szerző vállalkozott szinte lehetetlen minden tévedés kiküszöbölésével elvégezni, és az is igaz, hogy még a viszonylag nagy számú hiba amivel találkoztam és azok arányainak lehetséges kivetítése más — át nem vizsgált — helyzetekre sem elég ahhoz, hogy az egyes adatsorok által együtt, benyomásszerűen kínált összhatást is eltorzítsa, az olvasó a pontosság olyan igényével föllépő atlasztól, amely látható községhatárok között viszi térképre adatait azt várná, hogy azon az egyes közigazgatási egységekre külön-külön is mindig igazak legyenek. Kivételes tévedések még ilyenkor sem okoznának talán nagyobb gondot, de annyi amennyivel találkoztam, már aggodalmat kelt az atlasz megbízhatósága tekintetében. Ezt, vagyis azt, hogy kérdéses a mutatott adatok helységenként is pontosan azonosíthatósága, csak súlyosbítja Binder színhasználata. Itt érdemes leszögezni, hogy Miskolczy nagyot tévedett, amikor abban, hogy Binder (Rónai András 1945-ben megjelent Közép-Európa atlasza bemutatásmódjával egyezően, így minden eredetiség nélkül) a három etnikai adatsort külön-külön térképen mutatta be, valamiféle mintegy „politikailag korrekt" ihletettségű bölcsességet látott. Ez nem csak azért valószínűtlen, mert Binder szempontjai, amikor róluk számot adott — amint a névrajz kapcsán láttuk — a Miskolczy által rájuk vetítettől ugyancsak távol álltak, hanem azért is, 1 Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, 1850-2002. http://www.kia.hu/ konyvtar/erdely/erd2002.htm)