Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kis Domokos Dániel: Drámai hangulat és reális értékelés: „Magyarok Törökországban" és „Egy bujdosó kuruc". Rákóczi-kultusz a színpadon IV/961
978 KIS DOMOKOS DÁNIEL „Ez a Lampérth Géza talán tudna jobb darabot is írni, ha merne. De nem mer. Mint ahogy mi sem merünk most víg bátorsággal beszélni. Fene kurucvilágban élünk, s agyonütik az embert a szájas hazafiak, ha különködik. És mégis szólunk. Mire való ez a kuruckór (kór és nem kor)? Le akarják járatni ezt a nekünk legszebb, legdaliásabb időt? Szomorú és aktuális kérdés. Politikában, irodalomban, művészetben (be nem sejtik ezt, akik mívelik) elszájaskodják, elmelodrámázzák a legszebb históriai kincseinket." [...] „Jön még idő, kevésbé kurucabb, mikor a kuruc-korról is tudnak nekünk igazán, szépen és szép versekben beszélni." A színészekről viszont elnézőleg elismeréssel szól a cikk vége felé: „A színészek derekasan jeleskedtek. Szokásuk szerint kirukkolunk, ki tetszett a legjobban. Rózsahegyi. Olyan egészséges, huncut, való pataki diák volt. Egész alakja tiltakozás a színpadi görögtűzfény és limonádés kurucság ellen."65 Később, 1935-ben pedig az Operaházban a korra jellemző, olykor kissé furcsán ható táncegyvelegek, balett-feldolgozások között feltűnt a Kuruc mese fantáziacímet viselő feldolgozás, Kodály Zoltán két alighanem a Háry János mellett legnépszerűbb kompozíciója, a Marosszéki és a Galántai táncok köré szőve. Ha nem is volt hatalmas bukás, a kritika, különösen Tóth Aladár, joggal lehúzta, pedig a meseszövés Harsányi Zsolt és a gyönyörű díszlettervek, illetve a színpadra alkalmazás Oláh Gusztáv műve volt, s az egyik főszerepben Szalay Karola remekelt, a koreográfiát pedig Milloss Aurél, a düsseldorfi Városi Táncszínpad igazgatója készítette.66 Volt még egy talán ennél is szerencsétlenebb vállalkozás, egy Kodály-mű, a Czinka Panna balladája Balázs Béla szerencsétlen szövegére, amely az Ocskay brigadéros valamiféle „új', meglehetősen bizarr, átideologizált feldolgozása volt 1948-ban.6 7 Természetesen ma már köztudott, hogy Rákóczinak nem voltak cigány zenészei,6 8 s a valóban létező Czinka Panna — ha valóban létezett is alkalmából játszották, és bevezetőképp a szintén Lampérth által írt „Hódolás!" vezette be, melyet Szerémi Gizella mondott el. Magyar Színpad 5. évf. 18. sz. (1902. szept. 18.) 1. - A darab „érdekességét" egy állítólagos „Rákóczy-korabeli mente. (Hegedűs Gyula, Bercsényi gróf megszemélyesítője viseli.)" A kereskedő szerint, akitől a „kizöldült mentét" megvették, azt állította, hogy a „nagyapja vette valahol Ugocsában, aztán az atyjára származott, akitől meg őrá maradt." „Prémje megritkult, zsinórzata szétfoszlott az idők múlásában". A „hiteles Rákóczy-korabeli ruha" legalábbis kétszer annyit ér, mint amennyiért eredeti tulajdonosától megvették - adja hírül a Magyar Színpad. Uo. 2. - A legjobb reklám: Kossuth, no meg a korhű, mit korhű, egyenesen eredeti magyar mente! Hozzá kell tenni, Kéméndy Jenő több darabhoz készített díszlettervét szemlélve, gyakorlatilag csak a ruha volt eredeti, korhű, a valóságnak tényleg megfelelő, mindez persze a színpadon, hol a kacagány azért általában nem tigris vagy farkasbőrből készült, s a hermelin palást se készült a kis hermelin téli bundájából. - Az akkoriban igen népszerű, amúgy ügyesen verselő Lampérth Gézának még 1916-ból is van egy Rákóczi című ifjúsági színjátéka. Az adatok elsődlegesen a Színháztörténeti Tár korabeli szövegkönyvei és színlapjai alapján. - Itt jegyezzük meg, hogy a Rákóczi-kultusz kitalált személyeket is termett, nemcsak Nemo-t, hanem egy lelkes nőalakot, Rákóczi hadnagykisasszonyát, Losárdi Zsuzsannát. Sz. Solymos Bea színműve 1943-ból, mely a Levente színpad 3. darabjaként jelent meg nyomtatásban. 65 Dyb [Ady Endre]-. Veér Judit rózsája. (Bemutató előadás a Nemzeti Színházban.) Budapesti Napló, 1905. február 11., újraközlése Ady E.: Vallomások és tanulmányok i.m. 347-349. 66 A Kuruc meséről részletesen: Kodály a színpadon. Vál. szerk. Kis Domokos Dániel. Bp. 2007. 93-103.; Tóth Aladár kritikája újraközölve: uo. 100-103. 67 Minderről 1. uo. 105-118. 68 Ahogy azt már Haraszti Emil, Markó Árpád és Sárosi Bálint is megállapította.
