Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 TAVASZÁN 1419 séges hadviselő fél közötti integráció sarokpontja lesz. A lengyel megszállás katonailag viszonylag egyszerű feladatot jelentett. A monarchia csapatai 1914. augusztus 9-én átlépték az orosz határt, mélyen bevonultak a lublini területre, Frigyes főherceg augusztus 10-én tárgyalásokat folytatott a német hadsereg-főparancsnoksággal a megszállás alá kerülő orosz területek közigazgatásának megszervezéséről, s a két vezérkar megegyezett. A lengyel rendezés a több évtizede gyakran emlegetett úgynevezett ausztropolonista megoldás lett volna, ami azt jelentette, hogy a jövő Lengyelországa az Osztrák-Magyar Monarchiához kerül. De alig telt el tíz nap, s bekövetkezett az osztrák szempontból kellemetlen fordulat. Augusztus 20-án megérkezett Bécsbe Gottlieb von Jagow német külügyi államtitkár távirati jegyzéke. Jagow kilátásba helyezte ugyan, hogy a német kormány a háború után kész tárgyalni a lengyel rendezésről, de elzárkózott attól, hogy a németek által elfoglalt területeken a közigazgatást az osztrák hatóságok vegyék át. Mindez váratlanul érte a bécsi kormányköröket. Bár érthetőek voltak a németek aggályai az osztrák-magyar hivatalnokokkal szemben, hiszen végül is a saját frontvonalaik hátországának katonai és civil igazgatásáról volt szó, de Jagow ultimátuma mégis azt jelezte, hogy a németek — bár ekkor még tapintatból nem mondták ki — a háború után sem akarnak osztozni a közös szerzeményen. Az ügy mégis elrendeződött, s tovább is fejlődött, amikor 1915 tavaszán és nyarán a gorlicei áttörés következményeként az oroszok defenzívába kerültek. Az August von Mackensen parancsnoksága alatt álló erők Krakkótól délre a Gorlice-Tarnów körzetben áttörték a frontot."4 Az oroszoknak óriási lengyelek lakta területeket kellett kiüríteniük. A sikeres hadműveletek során a teljes lengyel etnikai terület a központi hatalmak hadseregeinek megszállása alá került. Az akkor már több mint száz éve felosztott Lengyelország a Monarchia külpolitikai vezetői számára ekkor vált igazán fontossá. A megszállt területekkel nemcsak katonai, hanem ezúttal már közigazgatási, sőt államjogi szempontból is kezdeni kellett valamit. Konkrétan és sürgetően lépett a világ közvéleménye elé a történelmi lengyel állam visszaállításának régóta dédelgetett programja. Megszervezték a két főkormányzóságot a megszállt területeken. Az lublini osztrák-magyar övezet katonai parancsnokának Collard tábornokot nevezték ki, a polgári ügyek intézésének vezetését pedig Galícia egykori osztrák helytartója Michal Bobrzynski vette át.5 Ugyanez zajlott le a németek által megszállt északi részen is, ahol Varsó székhellyel hozták létre a „Militárgeneralgouvernement-et", a Katonai Főkormányzóságot. A főkormányzóság élére von Beseler porosz vezérezredes6 kapott kinevezést. A két főkormányzóság határvonala a Pilica folyót, a Visz-4 Ormos Mária-Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás. Osiris Kiadó, Bp. 2003. 232. 5 Szokolay Katalin: Az osztrák-magyar kormány lengyel politikája az első világháború idején. Akadémiai Kiadó, Bp. 1967. 21. 6 Hans Hartwig von Beseler (1850-1921): német vezérezredes. Értelmiségi családban született Greifswaldban. 1868-ban lett a porosz hadsereg tagja. Részt vett az francia-porosz háborúban, később altábornagyi rangban 1910-ig, nyugállományba helyezéséig szolgált a német hadseregben. Az I. világháború kitörésekor II. Vilmos személyes kérésére reaktivizálta magát, és a 3. tartalékhadsereg
