Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság 1952/53 fordulóján I/75
94 GYARMATI GYÖRGY les számbavételével bíbelődni. Három tényezőt számba véve — a tulajdon, a foglalkoztatás és a jövedelem rendszerváltásokkal összefüggő redisztribúciója —, közülük a vizsgált időkörben egyedül a foglalkoztatás-faktor pozitív szaldója-egyértelmű. A javak (tulajdon, jövedelem) egymás utáni lépésekben végrehajtott állami újraelosztása már olyan bifurkációs, pozitív-negatív mérlegből állna, amelynek egyénenkénti vizsgálatára és ezen alapuló összesítésére aligha van mód. Ehhez illesztendő viszont, hogy ha a javak transzformációja társadalmi szinten — azok államosításnak nevezett elkonfiskálása miatt — negatív mérleget mutatna is, a beruházások soha korábban nem ismert magas volumene GDP összesítésben valószínűleg ellensúlyozná, azaz számszerűsítve pozitív főösszeg adódna. E tekintetben az is kétséges, hogy a jóvátételi szállítások az ország ipari termelőkapacitásának a helyreállítását szolgálva, míg a későbbi gyáripari beruházások — elsődlegesen azok hadigazdasági kényszerpályája miatt — az ország modernizálását szolgálva, összességében pozitív hatásúak lettek volna. Két okból sem. Egyfelől azért nem, mert a jóvátételi termékek önkényes szovjet „beárazása" következtében a teljesítési kötelezettség több mint megduplázódott, így az adott termékek előállítása közvetve más — esetleg valóban innovatív — áruk gyártásától vont el forrásokat.5 0 Másfelől azért nem, mert az „improduktívnak" tekinthető hidegháborús hadsereg-fejlesztési, hadigazdasági alapberuházások egy eleve erőforrás-korlátos gazdaságban torzították el az iparszerkezetet. Azzal ugyanis ritkán szoktak számolni, hogy az eredetileg katonai indíttatású ipari beruházások jó része még a tényleges termelést sem — vagy alig — kezdte meg, mire a politikai irányváltás fölösnek ítélte azok fogantatáskori produktumait, és kezdhették a következő években (évtizedben) másodlagos „átszerelésüket", átprofílírozásukat, hogy szó szerint a „veszett fejsze nyele" hasznosuljon (belső) piacon értékesíthető „polgári" termékek előállításával.5 1 Az utóbbi példán érzékeltetni próbált származtatott, „másodgenerációs" átállási szükségletek miatt is rejtőzködő — és csak vesződséges tételes számítgatásokkal lenne hozzávetőlegesen megbecsülhető — a keresett transzformációs veszteség. Ehhez képest, mint alább majd utalunk rá —jövedelemadatok hiányában legalább bérszínvonalat vizsgálva —, a mind szélesebb körben, állami újraelosztásban javadalmazott társadalomhányad közvetlenül megtapasztalható transzformációs veszteségként élte meg a Rákosi-korszakot. Az alábbi táblázatban a világháború utáni kettős politikai rendszerváltáshoz rendelten egyfelől a többé-kevésbé mérhető veszteségek és terhelések főbb csoportjait nevesítem, másfelől azokat a „tételeket" igyekszem számba venni, amelyek az ún. transzformációs veszteség fogalomkörébe sorolhatók. (Ez utóbbiakat kurzívval jelölöm.) 50 Borhi László: Szovjet expanzionizmus vagy amerikai imperializmus? Magyarország szovjetizálása és az Egyesült Államok, 1945-1950. In: Magyarország és a nagyhatalmak a 20. században. Szerk: Romsics Ignác. Teleki László Alapítvány. Budapest. 1995. 186.; Borhi László-. Megalkuvás és erőszak. Az Egyesült Államok és a szovjet térhódítás Magyarországon, 1944-1949. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 1997. 73. 51 Germuska Pál: A szocialista iparosítás... i. m. 170-172.
