Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
916 PAPP SÁNDOR mint alább látni fogjuk — nem vagy elsősorban nem a magyar előkelőkön múlt, hogy Bethlen nem megkoronáztatta meg magát magyar uralkodóvá. Bár 1619 és 1621 között háromszor is közel került a koronázáshoz, mindannyiszor le kellett róla mondania. Tanulmányom címe tudatosan utal Péter Katalin 1983-ban megjelent cikkére,5 amelyben Bethlennek a magyar királyságot érintő törekvéseit tárgyalva elsőként vonta kritika alá azokat a történészi vélekedéseket, amelyek szerint a Porta részéről fel sem merülhetett Erdély és Magyarország (vagy legalábbis annak egy része) egy kézben való egyesítése egy (új) magyar uralkodó fennhatósága alatt, miközben alaposan megvizsgálta Bethlen lépéseit a királyi trón és a Szent Korona megszerzésére. Magam jóval messzebbről és részben más irányból rugaszkodtam neki a kérdés tisztázásának, a felvetett problémát az 1619-1621-et megelőző évek Habsburg-oszmán diplomáciai gyakorlatának szempontjából vizsgálom.6 Kitérek néhány kulcsfigura működésére és a kérdéses időben betöltött szerepük bemutatására. Reményeim szerint az alábbiakból kiderül, hogy mindenkor egységes portai politikáról nem beszélhetünk, egyszerre több irányvonallal találkozhatunk, és az ezeket képviselő csoportok érdekérvényesítő képességén múlt, hogy éppen melyiket ültették át a gyakorlatba. Zsitvatoroktól Bethlen első támadásáig A zsitvatoroki béke (1606. nov. 11.) megkötése után jelentős különbség mutatkozott a békerendszer megítélésében a Habsburg és az oszmán oldalon, hosszabb idő eltelte után azonban sikerült a Hofburgnak elérnie, hogy a békeszerződés példányai között ne legyen tartalmi eltérés, és 1615-re végül mindkét birodalom vezetése ratifikálta a megállapodást.7 A problémák nagyobb részét sikerült tisztázni, amelyben rendkívüli szerepe volt a kalandos életű Gaspar Graziamnak (Graciani, 1578/80-1620). Graziani Horvátországban született és eleinte különböző kereskedelmi, diplomáciai feladatokat végzett. Nyelvtudása miatt az isztambuli angol nagykövet, Sir Thomas Glover (1607-1611) szolgálatában állt. Nagyon jó kapcsolatokat ápolt a Habsburg Monarchia ekkori állandó konstantinápolyi követével (Agens), Michael Starzerrel, aki 1611-ben beajánlotta a bécsi udvarnál, mint olyan személyt, akire hazarendelése esetén rá lehetne bízni a feladatkörét. Grazianinak 1615 májusától az volt a megbízatása, hogy az Oszmán Birodalmat képviselve hozza létre a zsitvatoroki béke ratifiká-5 Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága, az országegyesítés és a Porta. Századok 117. (1983) 1028-1060. 6 A nemzetközi feldolgozásokból témánk szempontjából alapvető Reinhard Rudolf Heinisch-. Habsburg, die Pforte und der Böhmische Aufstand (1618-1620). I-II. Teil. Südost-Forschungen 33. (1974) 125-165. és 34. (1975) 79-124. 7 Karl Nehring: Adam Freiherrn zu Herbersteins Gesandtschaftsreise nach Konstantinopel. Ein Beitrag zum Frieden von Zsitvatorok (1606). (Südosteuropäische Arbeiten 78.) München 1983.; Adam Wenner: Tagebuch der kaiserlichen Gesandtschaft nach Konstantinopel 1616-1618. Hrsg. Karl Nehring. (Veröffentlichungen des Finnisch-Ungarischen Seminars an der Universität München, Serie C. Band 16.) München 1984.; Gustav Bayerle: The Compromise at Zsitvatorok. Archívum Ottomanicum 6. (1980) 5-53., valamint 1. még Oborni Teréz e számbeli tanulmányát.
