Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
BETHLEN GÁBOR ÉS A NAGYSZOMBATI SZERZŐDÉS (1615) 907 tás jogát. Ez a pont azért is figyelemreméltó, mert — mint tudjuk — a szabad fejedelemválasztási jogot első ízben még János Zsigmond szerezte meg a Portától, és a szultán engedélyéből bírták a későbbi fejedelmek is, elismerve ezáltal, hogy a szultán a fejedelmek fölötti főhatalom birtokosa.11 8 A későbbiekben azonban a szabad fejedelemválasztás engedélyezésének ügye előkerült a királyság és Erdély közötti szerződésekben is, és a magyar királyok is beleegyezésüket adták ehhez a joggyakorlathoz. A nagyszombati szerződésben tehát II. Mátyás király ismételten megadta Erdélynek ezt a jogot, azzal a kitétellel azonban, hogy a fejedelem a Részeket csak mint dominus uralhatja. A szerződés nyilvánosságnak szánt pontjai nem érintették Erdélynek a Portához fűződő viszonyát. A titkos megállapodás pontjai rámutatnak arra, hogy miként Mátyás király részéről a tárgyalások során, úgy a bécsi udvar részéről a végső megszövegezésben is azon a közjogi elvi alapon álltak, amely szerint Erdély továbbra is a Magyar Korona tagja, és Bethlen ilyen módon a magyar király jóváhagyásával bírja a terület fölötti uralmat. Ugyan elismerik — főként a magyar király részéről — a jelenlegi, ideiglenes különállást, de hangsúlyozzák, hogy Buda és Eger visszavétele után a visszacsatolás azonnal végrehajtandó. A tizenkettedik pont szinte szó szerint megegyezik az 1570. évi speyeri szerződés vonatkozó passzusával. Bethlen — miként annak idején János Zsigmond — elismerte maga fölött állónak és magánál nagyobbnak a magyar királyt. Gondolkodhatunk azon, vajon mi késztette Bethlent arra, hogy ebbe a szerződésbe ilyen formán belemenjen, holott fejedelmi címét a tárgyalások során nem ismerték el, ezt már a puszta elhallgatás is kellően jelezte, de amint fentebb szó volt róla, gubernátornak és vajdának nevezték. Az adott pillanatban Bethlen számára uralma külső és belső biztosításához egyaránt jól felfogott érdeke volt, hogy rendezze viszonyát a magyar királlyal. így ő elődei útját követte. Világosan látta azt a szűkre szabott mozgásteret, amely rendelkezésére állt a kényszerű egyensúlyozásra. Politikusi és fejedelmi elődei közül csak Báthory István és még korábban, a majdani állam alapjainak megvetésekor talán Fráter György rendelkezett hozzá fogható helyzetértékelő képességgel és realitásérzékkel. S hogy Bethlen politikai éleslátása, taktikai érzéke, kommunikációs és döntéshozó képessége, bátorsága, lelkiereje közvetlen elődeit messze meghaladta, ahhoz nem férhet kétség. A másik oldalról is megkérdezhetjük: vajon mi késztette a magyar királyt arra, hogy Bethlennel ezt a megegyezést létrehozza? Mindenekelőtt a királyság részéről Erdéllyel szembeni politikai hagyományt említem. Az új erdélyi fejedelmek esetében legtöbbször az történt, hogy a magyar királyok minden alkalommal újabb szerződésben igyekeztek rendezni Erdély és a királyság, valamint ezzel összefüggésben a két uralkodó közjogi viszonyát. Ez a hagyományos politika még I. Ferdinánd idejéből vette kezdetét, midőn az ismert körülmények 118 Az első erről szóló országgyűlési határozat, 1567. szept. 8-án a gyulafehérvári országgyűlésen: „ha ő felségét az úr Isten ez világból kivenné, mü magunk között meg ne szakadoznánk, kiből nagy romlásunk következhetnék, hanem egyenlő akarattal választanánk fejedelmet magunknak, miképpen ezt ő felsége az hatalmas török császárnál is megnyerte volna, és nagy költségével ez választásrúl levelet szerzett volna." EOE II. 335.
