Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
BETHLEN GÁBOR ÉS A NAGYSZOMBATI SZERZŐDÉS (1615) 891 1614 elején az oszmánoktól is érkeztek levelek a császári udvarba, amelyekben felszólították Mátyást arra, mielőbb adja vissza az elfoglalt várakat és területeket.6 6 Tudvalévő volt az is, hogy a budai, temesvári és egri pasák készek lennének bármikor Bethlen megsegítésére. Mehmed csausz májusban egy újabb felszólító levelet hozott a Habsburg-udvarba, amelyre nehezen formálódott a válasz. Mátyás számára megnehezítette a döntést az a meggyőződése, hogy a partiumi várakról való lemondás azzal a következménnyel járna, hogy egész Erdélyről is végleg lemondanak, mert az Bethlen uralma alatt — akit a törökök gubernátorának nevezett — véglegesen török vilájetté válna. A titkos tanácsosok vélekedése szerint ugyanis Erdélyt azért akarták most elfoglalni a törökök, és azért helyezték oda kormányzóként emberüket (Bethlent), mert onnan akarnak támadásokat indítani Magyarország többi része ellen, és erre kétségkívül jobb lehetőségük adódik, ha hadseregüket majd itt Erdélyben teleltetik át, valamint ha élelmiszert és hadiszereket halmoznak fel, és onnan indulnak hadjáratra. Minthogy Erdélyt a törökök magukénak tartják, és Bethlent az ő kormányzójuknak, azért ha a kért várakat visszaadnák a fejedelemnek, azt úgy lehetne értelmezni, hogy egyenesen a törököknek adnák azokat. Ennélfogva a tanácsosok felvetették, nem volna-e célszerű az erdélyiektől egyenesen megkérdezni: mondják meg, végleg elszakadtak-e a Magyar Királyságtól és az oszmánok fennhatósága alá adták-e magukat vagy nem. Ha mégis a keresztény király mellett döntenek, akkor hűségük jeleként át kellene adniuk Váradot.6 7 Bethlen júliusban követeket küldött a készülő magyar országgyűlésre Pozsonyba, nevezetesen Kovacsóczy Istvánt és Belényessy Györgyöt, akiknek a béke és a megegyezés létrejötte érdekében kellett tevékenykedniük. A fejedelem az esztendő augusztusában azután — mint már utaltam rá — megkapta a Portáról hatalma és tisztsége biztosítékaként az ahdnámét, amivel pozíciója Erdélyben egyértelmű erősödésnek indult. A linzi egyetemes rendi gyűlés 1614 nyarán Habsburg Mátyás császár és király eközben megkísérelte magasabb fórumra vinni az erdélyi konfliktust, amely Bethlen székfoglalása után keletkezett és egyre tovább terebélyesedett. A partiumi várak elfoglalása és vissza nem bocsátása ugyanis természetszerűen vonta maga után a Porta — egyelőre csak diplomáciai téren jelentkező — közbelépését, de felrémlett egy esetleges fegyveres összecsapás lehetősége is. Ez a fórum a Habsburgok uralma alatti országok és tartományok rendjeinek 1614. augusztus 11-25. között megtartott egyetemes gyűlése volt.6 8 Ezt megelőzően már januárban összegyűltek Linzben az 66 Lukinich I.: Erdély területi változásai i. m.234-235. 67 Mátyás tanácsosainak véleményét összegzi Szilágy Sándor: EOE VI. 335-336. 68 A gyűlésről: IIa Bálint: Az 1614-iki linzi egyetemes gyűlés. A Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 4. (1934) 231-253.; Benda Kálmán: Habsburg-politika és rendi ellenállás a 17. század elején. Történelmi Szemle 13. (1970) 3. sz. 404-427.; vö. még Joachim Bahlcke: Durch „starke Konföderation wohl stabiliert". Ständische Defension und politisches Denken in der habsburgischen Ländergruppe am Anfang des 17. Jahrhunderts. In: Kontakte und Konflikte. Böhmen, Mähren und Österreich: Aspekte eines Jahrtausends gemeinsamer Geschichte. Hrsg. Thomas Winkelbauer. Horn-Waidhofen an der Thaya 1993. (Schriftenreihe des Waldviertier Heimatbundes 36.) 173-186.
