Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
BETHLEN GÁBOR ÉS A NAGYSZOMBATI SZERZŐDÉS (1615) 881 rakba királyi hadakat befogadni nem fog, sem most, sem soha, mert nem akarja magára haragítani a törököket, akiknél — a korábbi fejedelmek példáját követve — „szép szóval, könyörgéssekkel, adományokkal" lehet biztosítani országa, azaz Erdély megmaradását. Továbbá ismételten tudatta a címzettel, hogy a szomszédos királyi tisztségviselők Erdély elleni akciói nem szűntek meg, mert azok titkon vagy nyíltan, haddal igyekeznek az Erdélyhez tartozó várakat, városokat és területeket „elszakasztani", holott nyilvánvaló békekötés van érvényben a fejedelemség és a királyság között. Mindezek megtárgyalására Sarmasághy Zsigmondot, Kapy Andrást és Weihrauch Dávid deákot, Kőhalomszék királybíráját küldte követségbe a nádorhoz.17 Johann (Anton) Barvitius császári udvari tanácsoshoz (JReichshofrat) írott levelében 1614 májusában kérte, hogy ő is járjon közbe a Habsburg-uralkodónál a határ meni várak visszaadatása érdekében.18 1614 novemberében Bethlen és az erdélyi három rend közös hitlevelet adott ki arról, hogy amíg a követek általi tárgyalások folynak, addig a maguk részéről megfogadják, hogy a határ menti várakat nem támadják meg, és sem nyíltan, sem titokban semmilyen ellenséges szándékú lépést nem tesznek a magyar király és birtokai ellen, és a törököket, tatárokat és vlachokat sem biztatják erre.1 9 Időközben a Báthory Gábortól „megörökölt" belső ellenzék szervezkedése is megindult a fejedelem ellen, amelynek a Habsburg-párton lévő szász városok vezetői voltak fő mozgatói.2 0 1614-ben — amikor már zajlottak az említett követi tárgyalások — Benkner János2 1 brassói királybíró Kornis Zsigmondhoz22 írott levele a háttérben zajló eseményekre vet fényt: Benkner úgy vélte, hogy a magyar uralkodó követküldése Bethlenhez csak időhúzás volt, amelynek célja, hogy Erdélyt „kitekerhessék" a kezéből, és „úgy bírja őfelsége Magyarországot, mint régentén az magyar királyok épen az Magyarország részeivel, osztán Bethlennek életét is elfogyatva Erdélyhöz is nyúlhassanak, és ők provideálhassanak, 17 Bethlen Gábor levele Thurzó György nádornak, Déva, 1614. május 28. Kiadja Szilágyi Sándor. Történelmi Tár 8. (1885) 222-224.' 18 Bethlen Gábor levele Barvitiushoz, Kolozsvár, 1614. május 17.: Georgius Pray - Iacobus Ferdinandus Miller: Gabrielis Bethlehenii Principatus Transsilvaniae coaevis documentis illustratus. Collegit et in seriem chronologicam digessit Georgius Pray, abbas B. N. V de Tormova et caht eccl. M. Varadien. Canonicus. Tom. I. Pest 1816. 7-9.; Barvitius személyére újabban Stefan Ehrenpreis: Kaiserliche Gerichtsbarkeit und Konfessionskonflikt. Der Reichshofrat unter Rudolf II. 1576-1612. (Schriftenreihe der Historischen Kommission bei der Bayerischen Akademie der Wissenschaften 72.) Göttingen, 2006. 291. stb. 19 „nullas hostiles praetensiones ex hisce partibus contra suam Maiestatem et ditiones illius palam vel occulte suscipiemus, neque Turcas, Tartaros, Valachos aut alios quoslibet solicitabimus." A hitlevél kelte: Lippa, 1614. november 1.: Pray, G - Miller, I. F. : Gabrielis Bethlehenii i. m. 20-25., az idézett rész: 24. 20 Lovas Rezső: A szász kérdés Bethlen Gábor korában. Századok 78. (1944) 419^62. 21 Benkner szerepére újabban 1. Cziráki Zsuzsanna: „Senkinek pénzen vött rabjai nem voltunk sem nem vagyunk". Brassó és a fejedelmi hatalom viszonya a város fejedelmi szolgáltatásai tükrében, Bethlen Gábor uralkodása idején. PhD-disszertáció. Szeged 2010. passim, valamint vö. még e számbeli írását. 22 Kornis Zsigmond ( 1578-1648) előbb Bethlen ellenzékéhez tartozott, majd híve lett, királysági kapcsolatai révén pedig egyik ottani támogatója. Életéről újabban: T. Orgona Angelika: A göncruszkai Kornisok. Két generáció túlélési stratégiái az erdélyi elitben. PhD-disszertáció. Bp. 2007.
