Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
BETHLEN GÁBOR ÉS A NAGYSZOMBATI SZERZŐDÉS (1615) 879 tozó, de most Erdélynél lévő négy megyét vissza lehetne csatolni.8 Bethlen azonnal felmérte a helyzetet, hogy a fejedelemváltás körülményeire hivatkozva a Habsburg-hadvezetés amit csak lehet, megpróbál visszafoglalni Magyarországhoz, de azt is jól látta, hogy ha nem vigyáznak, ebből könnyen török háború alakulhat ki. O viszont úgy nyilatkozott, hogy semmit nem fog átengedni a királyságnak, Erdély határait meg akarja védeni, Váradot pedig — amely iránt ugyancsak igények mutatkoztak — meg akarja tartani.9 Mik voltak és voltak-e tervei a Magyar Királysággal Bethlen Gábornak a fejedelemség megszerzése utáni első esztendőkben? Annyit bizton állíthatunk, hogy az első évek nehéz bel- és külpolitikai helyzetében Bethlen semmiképpen nem akart katonai összecsapást. Mivel korábban számos elődje mellett szolgált katonaként és diplomataként különféle tisztségekben, azt pontosan tudta, hogy fejedelemségét mindkét nagyhatalommal el kell fogadtatnia. (Egy a későbbiekben idézendő levelében erre kifejezetten hivatkozik is.) A „másik impérium", azaz a magyar király és német-római császár beleegyezésére éppen úgy rá volt szorulva, mint a Portáéra. Már csak azért is törekednie kellett a királysággal a békés egymás mellett élésre, valamiféle megnyugtató megegyezésre, mert erdélyi támogatottsága sem volt teljes körű. Hatalomra kerülésekor nagy volt a felzúdulás az országban a török hadak miatt, a szászok kifejezetten lázadtak ellene, mielőbb le kellett tehát csillapítania a rendeket, meg kellett szilárdítania hatalmát belső ellenzékével szemben. Báthory Gábor zaklatott évei után végre békét kellett teremteni Erdélyben. Mint már utaltam rá, 1613 őszén a királyi és nádori utasítások szólították fel a határ menti várakat az Erdélytől való elszakadásra, ami az év végéig nagyrészt meg is történt. Előbb Nagybánya és Kővár, majd Ecsed, Huszt és Tasnád várak, valamint a partiumi területek, Közép-Szolnok, Kraszna, Máramaros és Kővár vidékének nagyobb része is elpártolt Erdélytől, és ez a folyamat a következő esztendőben is folytatódott.1 0 Váradot azonban Bethlen rokona és híve, Rhédey Ferenc1 1 kapitány szilárdan tartotta.1 2 8 Thurzó nádor levele Dóczy Andrásnak, 1613. nov. 12.: Lukinich I.: Erdély területi változásai i. m. 232. 9 „Azon bizony felette igen csudálkozunk, holott az római császár urunk őfelsége és Erdélyország között való confoederationak az igen nyilván ellene lenne, és efféle derekas erősségeknek elszakadása soha ezeknek az tartományoknak nyilvánvaló romlása nékül nem lehetne, sőt örökös veszedelme következhetnék mind Erdélynek s mind Magyarországnak miatta: holott az török császár szintén úgy tudja Erdélynek Magyarországban való határit, mint szinte mi magunk és abból talpaallyát is másnak nem engedni akarván, valamit abban más részre birattatni megértene, soha tovább nem hadná, ha maga személye szerint kellene fáradni érette is. [...] Nincsen is ahhoz az erősséghez [ti. Váradhoz] sem császár urunknak, sem Magyarországnak semmi igazsága, az erdélyi pénzzel, adózásssal építtetett ház az [...], mi is kötelesek vagyunk hittel Erdélyországunknak határinak tehetségünk [szerint] való megőrizésére." Bethlen Gábor levele Dóczy Andrásnak, Kolozsvár, 1613. nov. 8.: Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor levelei. 1-3. Történelmi Tár 8. (1885) 214-215. 10 Lukinich /.: Erdély területi változásai i. m. 233. 11 Rhédey Ferenc (1560 k.-1621) végvári katona, majd Bocskai István mellé állt, később Báthory Gábor és Bethlen alatt Várad főkapitánya, Bihar és Máramaros vármegye főispánja, 1619-1620-ban, a fejedelem magyarországi hadjárata idején annak egyik fővezére. 12 Komáromy András: Rhédey Ferenc váradi kapitány. Hadtörténelmi Közlemények 7. (1894) 170-190., 322-246., 424-468., a vonatkozó rész: 442-443.
