Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság 1952/53 fordulóján I/75
A MAGYARORSZÁGI RENDSZERVÁLSÁG 1952/53 FORDULÓJÁN 83 közreadta életútjának lenyomatát.2 3 A papság, pontosabban a „békepapok" reprezentánsai se maradhattak ki a sorból. Egyikük köszöntője szerint — mely hangnemében rímelt a világi hozsannákra — nem is csak „gyülekezeteinkkel, egyházunk egészével, ...[hanem] a magyar nép egészével együtt (...) kívánunk hosszú éveket, gazdag eredményeket, országot vezető munkájához." S fogadalmat is tett a pártvezetőt laudáló egyházfi: „továbbra is úgy akarunk szolgálni, hogy hálánk és szeretetünk Rákosi Mátyás iránt ne szó legyen csupán, hanem valóság és élet."24 A hónapokon át tartó, országra szóló ünneplés ceremóniái rituálisan erősítették meg — úgymond — „a nemzettől kapott felhatalmazást" az ország irányítására. így, mintegy a történtek szerves következményeként volt megjeleníthető Rákosi addigi vezető státusának kiegészítése. Ez abból állt, hogy az MDP (általa irányított) Politikai Bizottságának az állami és pártvezetés egyesítésére vonatkozó előterjesztését „elfogadva", átvette a minisztertanács vezetését is. 1952. augusztus 14-től Rákosi Mátyás pártfőtitkári tisztsége mellett kormányfő is lett. Immár formalizáltan is az ő kezébe futott össze a pártállami diktatúra irányításának minden jogosítványa. Közben arról is menetrendszerűen gondoskodtak, hogy az ünneplések ne menjenek a munka rovására. Március 15-ét, a modernkori Magyarország legkiemelkedőbb nemzeti ünnepét már egy korábbi kormányrendelet „rendes munkanappá" minősítette vissza, majd Karácsony másnapját, december 26-át is munkanappá nyilvánították. Ugyanekkor, 1952-ben volt Kossuth Lajos születésének 150. évfordulója. Előtte úgy tisztelegtek, hogy az ország virtuális központja, a budapesti parlament előtti téren álló — rá emlékező — szoborcsoportot „leváltották". A korábbi — melyet a Horthy-korszakban emeltek — nem felelt meg az új korszellemnek, mert azon „levitézlett reakciós nemesek" alakjai vették körül a búskomor Kossuthot. A trianoni trauma által gerjedt közérzülethez igazított megjelenítést felváltva az új kompozíción — Révai József instrukcióinak megfelelően — már a főalak is „optimizmust sugárzott". A rendszer-ideológiát követő ikonográfiái elvárások szerint köréje formálva, a forradalmi munkás, a honvédő népi harcos és a dolgozó paraszt figuráiból állt Kossuth új „udvartartása".2 5 A születésnapi jubilálás összpontosított kiteljesedése volt a Rákosi személyéhez kötődő, évek óta mesterségesen gerjesztett vezérkultusznak. Ez hármas indíttatású volt. Egyfelől szovjet import, a Sztálint övező kultusz Moszkva magyar provinciájára történő adaptálása; Rákosi vezérszerepének minden meg-23 Rákosi Mátyás élete képekben. Szikra Könyvkiadó, Budapest, 1952. A szerkesztő nevét nem tüntették fel. Helyette a belső borítón az alábbi szöveg szerepel: „Ez az album népünk, pártunk bölcs vezére és tanítója, Rákosi Mátyás elvtárs 60. születésnapjára készült." 24 Bereczky Albert cikkét idézi, Papp László: Tíz év és ami utána következett, 1945-1963. Adalékok a Magyarországi Református Egyház XX. századi történetéhez. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern. é. n. [1992.] 92-93. Egy utolsó példát említve, utólag aligha mutatható ki, hogy a lelkesültség mögé rejtve volt-e valaminő irónia is, midőn egy művészi ambíciókkal megáldott hentes disznózsírból mintázta meg Rákosi mellszobrát, s a méretes büsztöt kiállította a húsbolt kirakatába. A helyszín időszakos csendes zarándokhellyé vált, miután a — csak suttogva terjeszteni mert — kortársi városi legenda szerint ez volt a vezér legtalálóbb megformálása; mígnem a tavasz előrehaladtával erősödő verőfény hatására torzóvá olvadt az alkotás. 25 Gyarmati György: Március hatalma - a hatalom Márciusa. Fejezetek Március 15. ünneplésének történetéből. Paginarum, Budapest. 1998.
