Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
840 KRUPPA TAMÁS májusában fejedelemmé választottak. Rudolf császár semmiképpen sem nyugodhatott bele, hogy a jogos jussának tekintett tartományt elvegyék tőle. Szövetkezett Mihály vajdával, aki a hiszékeny Báthory bíborost a sellenberki csatában székely segítséggel legyőzte. A csatából menekülő bíborost is a székelyek ölték meg, és elhozták a fejét a vajdának. Bocskai ezután visszahúzódott bihari birtokaira, Náprági pedig a bíboros után Erdélyben berendezkedő vajda szolgálatába lépett; nem tudtak azonban kijönni egymással, ezért a kancellár nem sokkal később, összeszedvén legértékesebb holmijait, köztük a ma Győrben őrzött Szent László hermát, szinte kiszökött az országból. Jövedelmeit persze nem tudta magával hozni, ezért elég szűkösen élt, és a kérelmezők szokásos módján Prágában próbált a császártól valamilyen stallumot kapni. Eközben érkeztek meg az erdélyi követek, akiket az országgyűlés küldött Prágába, hogy a császár elé terjesszék azokat a feltételeket, amelyek alapján Miksa főherceget elfogadnák uruknak. A feltételek — mint mát láthattuk — igen kemények, mondhatjuk azt is, szemtelenek voltak: a főherceg ne hozzon magával idegen katonaságot, udvarában csak erdélyieket tartson, törölje el végleg az erdélyi püspökséget, birtokait kapja meg a kincstár, biztosítsák a lutheránus, kálvinista és ariánus vallás szabad gyakorlatát.7 4 A mi szempontunkból azonban most az erdélyi püspökséggel kapcsolatos követelés az érdekes, mivel ez közvetlenül érintette Náprági személyét. Az irat bevezetője pedig rávilágít arra is, hogy a követség súlyos vádakat is megfogalmazott az egykori kancellár ellen. A vádakat, amint az apológiából kiderül, 11 pontban fogalmazták meg, ám a legfontosabbakat két fő pontban lehet összegezni. Az egyik, hogy Náprági tevékenyen részt vett Báthory Zsigmond 1598. évi erdélyi visszatérésében, a másik a vallás kérdésében tanúsított magatartása, vagyis, hogy keményen fellépett a protestáns felekezetek ellen. Már 1599-ban rávetült Náprágira a gyanú árnyéka, ezt bizonyítják ebben az évben kelt levelei: például amelyet április 16-án írt Bocskaival, a másik gyanúsítottal együtt Rudolf császárnak, aki válaszlevelében kegyesen meg is bocsátott nekik.7 5 Bocskai példája azonban azt mutatja, hogy az udvarban mégsem oszlott el a gyanú, és mint láttuk, a közben a fejedelemségből elmenekült és egzisztenciálisan nehéz helyzetbe került Nápráginak is hasonló problémákkal kellett szembenéznie. Nagy figyelmet szentel tehát személye tisztázásának, mivel ebben a vádpontban egyúttal egy másik, sokkal súlyosabb, a felségsértés is megfogalmazódott. A rendekkel együtt ugyanis 1598-ban hűségesküt tett Rudolfnak, amelyet megszegett. A tisztázás már csak azért is rendkívül fontos 74 Documente privitoare i. m. VI. 302-303. Piero Duodo velencei követ a követeléseket ismertető beszámolójában ugyanakkor — tévesen — azt írja, hogy az erdélyiek a püspökség javainak elvétele mellett Nápráginak a püspöki címtől való megfosztását is kérték: „sia levato in perpetuo il vescovo di Alba-Giulia, et Ii beni del vescovato" Uo. 308.; EOE V 77-83. 75 Kettejük levelét vö. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 134. Konv. A. fol. 168r-v., a császár válaszát EOE IV 289-290. A gyanü egyik első megfogalmazója Istvánfíy Miklós volt. A császárnak írott jelentésében az áll, hogy a püspök nem teljesen őszinte. Vö. 1598 áprilisában kelt levelét: uo. 168.
