Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
MIKSA FŐHERCEG ERDÉLYI KORMÁNYZÓSÁGÁNAK TERVE 831 aki az egykori erdélyi nunciussal, Alfonso Viscontival együtt azt javasolta, hogy a diszpenzáció megadása után Mária Krisztiernát gyorsan adják hozzá a bíboroshoz, mert ezáltal megmenthető lenne a gyengécske erdélyi katolicizmus.42 Említettem már, hogy András ugyanazokkal a feltételekkel óhajtott trónra lépni, mint amelyeket Zsigmond alkudott ki magának. Cserébe hűséget esküdött, és török elleni harcot, egyszóval mindent megígért cserébe a császári jóváhagyásért. Prágában rögtön felmérték, hogy ez az 1595. januári szerződésben foglalt rendezés megsemmisítésével lenne egyenlő. A következőképpen fejezte ki ezt egy Germanico Malaspina lengyelországi pápai nuncius környezetéből származó névtelen jelentés: Báthory Zsigmond a szerződéssel és a házassággal nemcsak hogy inkorporálta (incorporata) Erdélyt a Magyar Királyságba, hanem egyúttal úgymond a Habsburg-háznak adományozta (donata). Most az új fejedelem és a rendek vissza akarják ezt csinálni (discorporazione), sőt, mivel Báthory András lengyel támogatást élvez, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Erdélyt — török támogatással — egyenesen Lengyelország inkorporálja.4 3 A lengyel diplomáciának Havasalfölddel és Moldvával kapcsolatos aspirációi mellett a szakirodalom újabban ezt — a kiadott forrásoknak köszönhetően egyébként régóta ismeretes — tényt hangsúlyozza,4 4 vagyis hogy Lengyelország étvágyát nem elégítette ki a két román vajdaság, hanem emellett Erdélyt, sőt kárpátaljai területeket is érdekszférájába akarta vonni. Ezt a törekvést koronázta volna siker, ha Báthory Andrásnak sikerült volna megszilárdítania pozícióit a fejedelemségben. Nyilvánvaló, hogy a lengyel diplomácia lépései mögött Báthory István egykori támogatottja és neveltje, Jan Zamoyski főkancellár állt, aki tulajdonképpen a „nagy" Báthory Istvánt próbálta utánozni, azaz a fejedelemség és Lengyelország egyesítését a két román vajdasággal, csak ekkor éppen fordítva. Nem mondhatnánk tehát, hogy a főkancellár forradalmian új elképzeléssel állt volna elő; sőt 1491-ben, a Hunyadi Mátyás király halála utáni zűrzavaros helyzetben egyszer már felmerült egy ehhez hasonló elképzelés, amely Jagelló II. Ulászló testvérének és a magyar trónért folytatott harcban riválisának, János Albertnek a köréből származott, hogy ti. Erdélyt adják neki. A népes Jagelló családból egyedül neki nem jutott akkor semmi a családi osztozkodásból, illetve nem volt kilátása semmilyen rangjához illő birtokra.4 5 Elmondható tehát, hogy a Báthory András alakjában megtestesülő fenyegetés alaposan felfegyverkezett jogi és történeti argumentumokkal. A lengyel támogatás végül nem bizonyult túlságosan kifizetődőnek. A sellenberki csatamezőn, 1599. október 28-án a bíboros oldalán jobbára magyarok ontották a vérüket, áldozatuk azonban hiábavalónak bizonyult. A csata nemcsak a Báthory remények végét, nemcsak András halálát jelentette; az erdélyieket kezdettől fogva gyanakvással kezelő Habsburg-kormányzat fenntartásai 42 Vö. Kruppa Tamás-. Báthory Zsigmond válása. Adalékok egy fejedelmi frigy anatómiájához. In: A Báthoriak kora. (A Báthoriak és Európa). Szerk. Ulrich Attila. Nyírbátor 2008. 106-112. 43 ASF AM b. 4469., fol. 364v. 44 Legújabban pl. Várkonyi Gábor: Angol békeközvetítés és a lengyel-török tárgyalások a tizenöt éves háború időszakában (1593-1598). Aetas (2003: 2. sz.) 58-59. 45 Engel Pál-Kristó Gyula-Kubinyi András-. Magyarország története 1301-1526. Bp. 2003. 329. Néhány évvel később a lengyel koronával vigasztalódhatott.
