Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
822 KRUPPA TAMÁS A szerződésben kialkudott birodalmi hercegi titulust (princeps) a későbbi erdélyi fejedelmek magától értetődő természetességgel használták. És talán az sem véletlen, hogy az 1621 végi nikolsburgi békében Bethlen Gábor is kieszközölte magának ugyanezt a címet; valószínűleg nem nosztalgiából és nem is pusztán presztízs okokból. Bethlen a Protestáns Unió szövetségese volt, ugyanakkor nyitva hagyta a kaput a Habsburgokkal való kiegyezés előtt is - elegendő Cecília Renátával tervezett házasságára gondolnunk. Arra persze 1595. január végén senki sem gondolt, hogy mint annyi szerződés, a prágai is írott malaszt marad. Báthory fejedelem már 1596-ban megpendítette a lemondás gondolatát, gyakorlati lépésekre azonban csak 1597 elején, prágai útja során került sor. A kulcsszereplő ezúttal is Alphonso Carrillo, a fejedelem jezsuita diplomatája volt. Ezekről a tárgyalásokról Szilágyi Sándor, Veress Endre és Szilas László jóvoltából már sokat tudunk,1 8 ezért ehelyütt csak a legszükségesebbekre szorítkozom. A fejedelem lemondási szándéka teljesen váratlanul érte a prágai Habsburg-udvart. Minden felborulni látszott; a házaspárnak ugyanis nem született gyereke, nem volt tehát törvényes utód. De ki legyen akkor Erdély ura? A legelső és legkézenfekvőbb válasz az volt, hogy a feleség, Mária Krisztierna. Rudolf császár anyján, Habsburg Mária főhercegasszonyon keresztül próbálta megváltoztatni a távozni szándékozó fejedelemasszony elhatározását, hiszen dinasztikus érdekek forogtak kockán. Mária, aki csak a családfő utasítására egyezett bele leánya házasságába, minden bizonnyal megkönnyebbült. Nem tudunk arról, hogy hevesen próbálta volna rávenni lányát a maradásra. Új jelöltet kellett tehát keresni. A probléma kettős volt: egyrészt családi, másrészt politikai. Ami a családi vonatkozásokat illeti, Mária Krisztierna távoztával, aki az általa kiadott oklevelek tanúsága szerint a princeps címet viselte, éppen úgy, mint férje (Báthory Zsigmond), II. Rudolf császár közvetlen családtagjai, azaz öccsei, a főhercegek kerültek előtérbe. Pontosabban mindenekelőtt Habsburg Miksa főherceg, őt szánták ugyanis a fejedelem utódjául; tervezett erdélyi útjára már 1598 folyamán sor került volna, megérkeztéig császári biztosokat küldtek, akiknek az volt a feladatuk, hogy egyrészt feleskessék a császár hűségére a tartományt, másrészt felmérjék az országot.1 9 A jogalap az 1597. december 23-án, ugyancsak Prágában elfogadott szerződés volt, amely részletesen leírta, hogy a leköszönő fejedelem milyen feltételekkel adja át az országot.2 0 A Habsburg-udvar aggályosan ügyelt arra, hogy megkapja az erdélyi rendek beleegyezését, hiszen a két évvel korábbi szerződés csak arról az esetről rendelkezett, ha a fejedelem a török miatt elveszti az országot, arra az esetre viszont nem tartalmazott útmutatást, ha egyszerűen otthagyja, mint ahogyan megtörtént. A döntés nehe-18 A már idézett munkák mellett 1. Szilas László: Alfonso Carrillo jezsuita Erdélyben (1591— 1599). Bp. 2001. 83-91. 19 Erről legújabban 1. Nagy Gábor. Miksa főhercegre várva. Rudolf erdélyi biztosainak két jelentése 1598 májusából. Századok 141. (2007) 1557-1589. A tárgyalt időszakhoz vö. az eddigi eredmények ismertetésével Meinolf Arens: Habsburg und Siebenbürgen 1600-1605. Gewaltsame Eingliederungsversuche eines ostmitteleuropäischen Fürstentums in einen frühabsolutistischen Reichsverband. (Studia Transylvanica 27.) Köln-Weimar-Wien 2001. 20 Osterreichische Staatsverträge i. m. 241-257.
