Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
820 KRUPPA TAMÁS dek szabad uralkodóválasztó joggal ekkor már nem rendelkeztek, és bár az összes tartomány rendjei előtt fel kellett esküdnie az uralkodónak az ország törvényeire és a rendi jogok tiszteletben tartására, a Habsburgok gyakran családi patrimoniumként kezelték ezeket a területeket. A Magyar Királyságban ugyanakkor egészen 1687-ig formálisan megvolt a rendek szabad királyválasztó joga.1 1 Visszatérve Erdélyre: a prágai szerződés — amelyet el kellett ugyan fogadnia mind magyar a királysági, mind az erdélyi rendeknek — a fejedelemséget illető öröklés kérdésében már kizárta őket. Ezzel magyarázható, hogy amikor a tárgyalásokon felmerült ez a követelés, a császár azt válaszolta, hogy őt köti a magyar rendeknek tett eskü, és az ügyben ki kell kérnie magyar tanácsosai véleményét.1 2 Ok természetesen felmérték ennek jelentőségét, és kifogásokat emeltek. Talán azért adták végül a beleegyezésüket, mert az önálló erdélyi állam létét csak ideiglenesnek ismerték el, a szerződés pedig közvetlenül nem érintette a magyar rendek szabad királyválasztó jogát. Elképzelhető, hogy Nádasdy II. Ferenc tervezett, de végül betegsége miatt meghiúsult 1595. évi erdélyi útja összefüggésben van a szerződéssel; az előálló új helyzet feltehetően érintette a Báthory Boldizsártól elkobzott egykori Nádasdy-birtok, a fogarasi szabad báróság ügyét is, amelyet vissza akart kapni.13 További adatok hiányában azonban ez jelenleg csak feltevés. A prágai szerződésnek van még egy pontja, amely ugyan nem tartozik szorosan ide, de mivel nem függetleníthető témánktól, fontosnak tartom néhány mondat erejéig kitérni rá. A VII. pont kimondta, hogy Báthory Zsigmond mindenféle szavazati jog nélkül megkapja a birodalmi hercegi címet: „0 szent felsége, amennyire rajta áll, idejében készséggel gondoskodik arról, hogy a Szent Római Birodalom is vállalja a felséges fejedelem és a neki alávetett területek védelmét és oltalmát, magát a fejedelmet és utódait pedig tüstént (szavazati és tanácskozási jog nélküli) birodalmi fejedelemként a birodalmi rendek közé emeli."14 Első látásra ez üres címnek tűnik, amelynek inkább presztízsértéke van -először a császár sem tudta mire vélni a kérést. A fentebb bővebben tárgyalt követelés mellett (nem számítva ide a házassági követelést) ezzel a feltétellel kapcsolatban viselkedett Rudolf a leginkább tartózkodóan. Pedig volt logika a fejedelem kérésében. A gőzerővel folyó nagy török háború fő terhét a császár és rajta keresztül a birodalmi rendek viselték; ha a császár garanciát vállal, akkor a fejedelemség talán hozzáférhet ezekhez az erőforrásokhoz. Tudjuk, hogy bár a címet megkapta, a gyakorlatban a szerződésnek ez a pontja egyáltalán nem valósult meg. Érzékletesen árulkodik mindazonáltal a fejedelem gondolkodásmódjáról. Ha ehhez hozzáteszünk néhány, csupán az irodalom- és a jogtörténészek figyelmét eddig felkeltő adatot, egy újabb izgalmas összefüggésre bukkanunk. Ennek megértéséhez viszont vissza kell mennünk egészen az 1580-as évek elejére. 11 Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. Bp. [1939.1 96-99. 12 Carrillo II. 95-99. 13 Bethlen IV 122. 14 Bethlen IV 109.
