Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Buza János: A Thurzó-birtokoktól a „Magyar művelődéstörténetig" IV/797
799 BERLÁSZ JENŐ PROFESSZOR URAT KÖSZÖNTJÜK census Ordinarius) mértéke uradalmanként változott. A közösen (communiter) fizető mezővárosok jelentősebb összegeket róttak le, egyes bányavárosok azonban mentességet kaptak e teher alól. Az eltérő mértékű pénzterhek azt mutatják, hogy az 1514. évi törvény — a családonként kivetett 1 forint szedése — nem ment át a gyakorlatba. Ugyanez állapítható meg a kilencedről is, a „noná" helyett a termésmennyiségtől függetlenül, űrmértékben meghatározott termékjáradék (aconalia) igazolható, ami a középkori hagyomány — a szokásjog (= consuetudo) — továbbélését láttatja. Az 1514. évi törvény heti egy napban állapította meg a robotot, sok helyütt azonban a munkajáradék ugyancsak a szokásjognak megfelelően alakult. A tizenöt éves háború után a munkaerőhiány miatt megemelték a robotterheket, munkavégzés céljából távolabbi allódiumokra vezényelték a jobbágyságot, s esetenként a földesúri önkény is megfigyelhető. A föld népe a fuvarozási (szállítási) kötelezettséget tartotta nyomasztónak. A mozaikokból összeállítható kép azonban azt mutatja, hogy a jobbágy terhekről 1514-ben hozott törvények gyakorlattá tétele nem járt sikerrel. A jobbágy-paraszti bevételek és a jobbágyterhek arányát vizsgálva Berlász Jenő arra a figyelemre méltó következtetésre jutott, hogy „... az úrbéres adók legsúlyosabb csoportja, az aconalia a szegénységet általában termésének igen csekély hányadától fosztotta meg ...,"5 esetenként kiszámítható mértéke jóval a tized, illetve a kilenced alatt maradt. A földesúri udvartartáshoz megkívánt victualia-teher változatos, de jelentéktelen követelménynek bizonyult. Súlyosabb teher volt viszont a szőlőművelés — pontosabban a bor — után járó hegyvám, amely miatt paraszti panaszokat fogalmaztak meg. A pénzjáradékot — igen helyesen — az értékesítési lehetőségek tükrében tette mérlegre a Thurzó-birtokok krónikása. Hasznosította az akkor elérhető töredékes ártörténeti adatokat, majd arra az álláspontra helyezkedett, „... hogy a korszakunkbeli pénzadózás a parasztság kötelezettségeinek egészen jelentéktelen tehertételét képezte."6 A parasztság nyomorúságos körülményeit nem az uradalmi terhek, hanem a hadjáratok, az utánuk következő járványok, illetve a kóborló katonák fosztogatásai idézték elő. A vártartományok élére többnyire feddhetetlen vezetőket állítottak, olyanokat, akik meg tudták ítélni a pórnép teherbíró képességét, s a Thurzók, mint földesurak, sem kegyetlenkedő nagybirtokosokként kaptak helyet történelmünkben. Jobbágyaik nem voltak röghöz kötöttek, s ha hadjáratok idején menekülni kényszerültek, a harci zaj elültével földesúri segédlettel igyekeztek visszatérni lakóhelyükre. Berlász Jenő értekezése éppen egy emberöltő múltán követte Acsády Ignác magyar jobbágyság történetéről írott munkáját, s a Thurzó-birtokok forrásainak elemzése és az elérhető, illetve a hozzá kapcsolható szakirodalom fel-5 Berlász: i.m. 91. 6 Berlász-. i.m. 97.
