Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vámos Péter: Kína mellettünk? Kínai külügyi iratok Magyarországról, 1956 (Ism.: Jordán Gyula) III/790

792 TÖRTÉNETI IRODALOM hogy Kínának nem volt szerepe a szovjet döntéshozatalban. A probléma részét képezte az 1960 után egyre nyíltabban zajló szovjet-kínai ideológiai vitának és hatalmi küzdelemnek is. A kínaiak azt állították, hogy amikor az „ellenforradalmi terror" szinte általánossá vált, a szovjetek csapata­ik kivonására készültek. "Akkor mi elmondtuk az SZKP KB-nak véleményünket arról, hogy szük­séges határozottan visszaverni az imperialisták és ellenforradalmárok támadását a nagy szocialis­ta család ellen. Eleinte az SZKP KB kifogásolta véleményünket, és csak többszöri ingadozás után értett egyet véleményünkkel." (33.o.) A szovjetek határozottan visszautasították ezeket az állítá­sokat, többek között emlékeztetve arra, hogy a szovjet katonai beavatkozás (november 4.) után né­hány nappal Liu Sao-csi a pekingi szovjet nagykövetnek kijelentette, hogy a bevonulás „kissé idő előtti" volt. Ezt a következővel indokolta: „Hogyha a szovjet csapatok 7-10 vagy 20 nappal később vonultak volna be, akkor a magyar nép esetleg jobban látta volna a reakció arculatát és jobban megértette volna a Szovjet Hadsereg szerepét." (34.) Liunak ezt a véleményét azonban írásos do­kumentum nem tartalmazza, bár visszaemlékezések is megerősítik, de olyan bizonytalan formá­ban, hogy „Nagyon jól kell megválasztani az időt a beavatkozásra." A kötetben közölt dokumentumok hozzájárulnak eddigi ismereteinkhez, új ecsetvonásokat visznek fel az általános képre, de ahogy Vámos is megállapítja, a fő kérdésekre ezekből sem ka­punk választ. Ezt egyrészt az magyarázza, hogy a vonatkozó időszak iratainak csak mintegy negy­ven százalékát szabadították fel, tették kutathatóvá, de sokkal inkább az — mint erre felhívja a fi­gyelmet —, hogy a kínai politikai rendszer működési sajátosságai következtében a külpolitikai kérdésekben a legfelső pártvezetés, és nem a külügyminisztérium volt a döntéshozó szerv, ennek munkatársaira csupán a végrehajtás feladata hárult. Mindez távolról sem jelenti azt, hogy ezek a dokumentumok érdektelenek lennének. A zöm­mel a nagykövetség jelentéseiből álló dokumentumok tükrözik a kínai képviselet tájékozottságát a magyar eseményeket illetően, és külön érdekessége olyan szemmel olvasni, hogy a kínai vezetés ezek alapján milyen képet alakíthatott ki magának. Utóbbihoz azonban hozzá kell tenni, hogy a kí­nai vezetés természetesen egyéb forrásokból is tájékozódott, annál inkább, mivel az októberi ese­mények legviharosabb napjaiban a nagykövetséggel akadozott, sőt napokra meg is szakadt a kap­csolat. A nagykövetséget, bármennyire is igyekezett követni az eseményeket a Petőfi Körtől a ha­talmi változásokig, váratlanul érte a forradalom kitörése, és ez még inkább igaz a kínai vezetésre. A forradalom napjaiban minden lehetséges tájékozódási forrást igyekeztek felhasználni: figyelték a különböző sajtótermékeket, a rádióadásokat, röplapokat gyűjtöttek, ha lehetőségük volt, tárgyal­tak magyar vezetőkkel és más nagykövetekkel, elsősorban a szovjettel, a jugoszláwal és a lengyel­lel. Ebben a munkában felhasználták a nálunk tanuló és magyarul tudó kínai ösztöndíjas diákok segítségét is. Részletesen tudósítottak a pártok, a különböző szervezetek követeléseiről, a fonto­sabb újságcikkekről, a kormány nyilatkozatairól. Itt jegyezném meg, hogy a kötet jegyzetappará­tusa rendkívül alapos, precíz, például a kínai tájékoztatás pontatlanságait, félreértéseit mindig szembesíti a hiteles magyar szöveggel, de minden egyéb vonatkozásban is megadja a szükséges el­igazítást. Indokolt röviden utalni az október 30-i nevezetes szovjet kormánynyilatkozatra, és az erre született november elsejei kínai reagálásra, mert ezekkel volt kapcsolatos a már jelzett hazai félre­értés a kínai támogatásról. A szovjet nyilatkozat hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a szocialista or­szágokhoz fűződő viszonyában az egyenlőség, a területi sérthetetlenség, a függetlenség és szuvere­nitás, a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartására törekszik, ugyanakkor általános formában elismerte, hogy ezeket az elveket megsértették. Vámos utal arra, hogy a kínai szerzők a szovjet nyilatkozat kiadását a szovjet vezetésre gyakorolt kínai nyomással magyarázzák arra vonatkozóan, hogy szakítson a nagyhatalmi soviniszta politikával és fogadja el a békés egy­más mellett élés öt elvét. A kínaiak szokatlanul gyorsan, november elsején reagáltak nyilatkoza­tukkal, amelyben elsősorban a szovjet nyilatkozat kritikus, önkritikus vonatkozásait emelték ki és erősítették fel. A kínai nyilatkozat abból a szempontból is lényeges volt — és ez a későbbi szov­jet-kínai vitában is felmerült —, hogy a békés egymás mellett élés öt elvét, amit 1954-ban eredeti­leg a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatokra dolgoztak ki, a kínaiak most a szocialista országok közötti viszony alapelveiként említették. A követségi jelentések és a kínai értékelések végig kitartottak az események ellenforradal­mi minősítése mellett, sőt visszatérően használták a fasiszta jelzőt. Ennek alapján érthető, hogy kezdettől fogva támogatták a Kádár kormányt és a közölt dokumentumokból jól nyomon követhe­tő az a sokoldalú segítség, amelyet az új hatalom konszolidációjához nyújtottak. A nagykövet rend­szeresen találkozott Kádárral és a beszélgetések tartalmát gondosan továbbították Pekingbe. A

Next

/
Thumbnails
Contents