Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Reform és nemzeti önállóság. Csengery Antal és T. B. Macaulay angliai történelmének fordítása III/711

CSENGERY ANTAL ÉS T. B. MACAULAY ANGLIAI TÖRTÉNELMÉNEK FORDÍTÁSA 721 olvastán a centralisták esetleg hümmögtek. Akkor is ezt tehették, amikor a brit történetíró arról elmélkedett, hogy Vilmos közszelleme Európa közszelleme volt, a „nemzetek nagy közössége". Egyetértést akart a trón és a parlament között. „Almodtál Gulliver" - írta valamikor verse címéül a költő. Macaulay nem az első volt, aki rájött: „Kétségkívül rossz, hogy bármely polgár ki legyen zárva vallása miatt a közszolgálatból: sokszor azonban az emberi bölcsesség nem tehet egyebet, mint hogy a rosszak közt válasszon." Úgy látja: Jakab szerint a legfőbb képességet az jelentette, ha valaki az ő „pápista" egyházához tartozott. Az anglikán egyház hívének lenni határozott képességhiány volt. Még jó, hogy ilyesmi csak brit földön fordulhatott elő - sóhajt fel a kései magyar olvasó. Olyasmi sem lehet nálunk, hogy a király akarata főbíróvá tette Sir Robert Wright-ot, kinek tudatlansága közmondássá lett. Hogy is mondta Pangloss mester? „Ez minden világok legjobbika". Mindenütt nőtt a bosszúság a kormány ellen - írja Macaulay. Majd: az 1688. évi szövetséget az esztelenséghez közelítő zsarnokság idézte elő. Az angol nép 19/20-a változást óhajtott. Macaulay és centralista fordítója úgy hiszi, hogy „Szabad és törvényes parliament ugyan hathatós orvoslója lehetne mind e bajoknak, de míg a kormány szelleme merőben meg nem változik, a nemzetnek sem lehetett kilátása ily parliamentre." Nem, mert a „Jakabok" nehezen, vagy egyáltalán nem tanulnak. Ezért is véli Macaulay, hogy „...Azon jog, mellyel a nép bír, hogy rossz kormánynak ellenálljon, szoros rokonságban van azzal, mely az egyes embert illeti, hogy törvényes oltalom hiányában megölje, aki őt megtámadja." Csengery nem volt jövendőmondó, csak egy nemzetének szolgálni akaró, okos ember, amikor Macaulay szavait magyarul meghirdette: „...oly uralkodók, kik a félelemnek adják meg, amit az igazságtól megtagadtak, hálát ne várjanak." Mit se tudhatott ő Solferinóról, Königgrátzről, felirati és határozati pártokról. Azt viszont már a Pesti Hírlap szerkesztőjeként megtanulta, hogy a szólásszabadság — így hangzik nyelvünkön Macaulay igéje — minden egyéb szabadság legfőbb őre és biztosítéka. Most volt ideje oly „védszerekkel" biztosítani a szabadságot, melyek a hatalom kicsapongásainak hatályosan elejét vegyék. 8 Nem állítjuk, hogy az Anglia története első két kötetét nem lehetett volna jobban lefordítani. Nyelvhelyességi hibák, szedési vétségek gyakran zavaróak a szövegben. Mentség: Csengery nagyon gyorsan dolgozott, mert Macaulay szavára idehaza kifejezetten szükség volt - reményt kellett önteni a csüggedt vagy elfásult hazai olvasókba. Igaz: akkor még kevesen olvastak vaskos könyveket, nemigen fogytak az ilyen művek. De az okos és emberséges szó hamar terjed, még akkor is, ha eleinte talán nem sokan visszhangozzák. „Spiritus flat, ubi ult" - mondja a régi római szólás. Macaulay összegzése, sőt szintézise a bemutatott időszakról összecseng a centralisták megújuló elveivel és élethitével. Az oly gondolatok például, hogy az angol forradalom szorosan védelmi forradalom volt, mellette szólt a legitimitás eszméje. A nemzet képviselőinek beleegyezése nélkül törvényt hozni ne lehes-