Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Reform és nemzeti önállóság. Csengery Antal és T. B. Macaulay angliai történelmének fordítása III/711

718 FENYŐ ISTVÁN ráitatni. A protestantizmus a katolicizmushoz képest a polgárosodás magasabb foka. Eötvös ugyan vallásához híven ragaszkodó katolikus volt, de ő is így gondolta (elég belenézni az Uralkodó Eszmék szövegébe). Károly angol királyról Macaulay-nak nincs jó véleménye. Az Anglia története... fordításakor Csengerynek sem volt I. Ferenc Józsefről, s aligha tévedünk, ha szerintünk Szalay László sem jókedvében maradt kint Svájcban 1855-ig. Macaulay (és utána Csengery) indokol: Károly a Petition of right-ot, mely Anglia szabadságainak második nagy oklevele (great Charter) a legünnepélyesebben megerősítette és megszegte. A magyar fordító szerint I. Károly kötelezte magát, hogy sohasem szed többé adót a Ház egyezése nélkül, senkit sem vitet fogságba a törvény rendes folyamán kívül, s hadi törvényszékek alá sohasem veti többé népét. Csengery magyarítása az idő tájt látott napvilágot, amikor a milánói felkelőket éppen elintézték (lecsukták, elkobozták, felakasztották), Mack Józsefet és Libényi Jánost dettó stb. stb. I. Károly meg akarta semmisíteni a parlamentet -olvassuk. Tizenegy évig nem hívta össze. Ferenc József sem sietett azzal. Ó tizenkét évet várt, várhatott. A t. olvasó remélhetőleg meg fogja bocsátani azt, ha nem vesszük el idejét I. Károly uralkodásának további részleteivel, s az esetleges analógiákkal. Akit ezek érdekelnek, olvassa el Macaulay-t, akit pedig a magyar dolgok, az forgassa át Széchenyi Blickjét. Csak annyit, hogy a fanatizmust Macaulay a vallásban és a politikában se szereti, még akkor sem, ha olyan király fejét veszik, aki arra — őszerinte is — rászolgált. Azt sem kedveli, hogy Cromwell lordprotector idején a kormányzat „bár köztársasági alakban, valójában kényuralom volt, a kard félelmes hatalma". Ezt olvasva gróf Grünne és báró Kempen jut még ma is eszünkbe - lehet, hogy egykor Csengerynek is? 5 Ugorjunk a történetben egy nagyot, I. Károly uralmáról II. Károlyéra. Az alma olyan volt, mint a fája - ez minden róla szóló műben benne van. Az már kevésbé bizonyos, hogy Macaulay következő megállapítása is szerepel: „... Angliában a XVII. században polgári tisztviselőnek nem áll hatalmában tulajdon hittani rendszerének mintájába szorítani az emberek lelkét." Igaz: nálunk a konkordátumig (1855) még hátra volt akkortájt némi idő, de Rauscher bíboros bécsi hercegérsek, Ferenc József egykori nevelője addig is tette, amit tehetett. Macaulay II. Károly öccsére, II. Jakabra tér át. Óróla sincs jobb véleménnyel. Már I. Károlyról azt írta: előtte semmi volt a nemzet függetlensége, s az alkotmányos korlátokat alkalmatlanoknak kezdte tartani. Az öccsére alkalmazott Macaulay-féle jelzők - Csengery híven fordította azokat nagyon megbélyegzőnek. Csak annyit vennénk át, hogy rendkívül megvesztegethetőnek, pénzhajhásznak, szűkagyúnak minősíti. Sőt: amikor Csengery leírta: a neveletlen „gentleman" azt hitte, a Whitehall a legromlottabb fajú néppel van tele; nem ok nélkül hitte; a nagy összegeket részben ravasz politikusok orozták el, részben bohócokra és külföldi kéjhölgyekre költötték, csak saját korára gondolhatott.