Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc követté választásának ára. Kortesköltségek Zala megyében 1843-ban III/689
706 MOLNÁR ANDRÁS lyó hídjától északra), a kaszaházi mezőn felállított központi kortestábor felszerelésére és ellátására fordították. Kaszaháza földesura Zalabéri Horváth Vilmos táblabíró (Horváth János kamarás unokaöccse) volt, aki 1843 nyarán — meggyőződéses, harcos ellenzékiként — az egerszegi járás adózó korteseit vezette. Zala megyében már hagyománynak számított, hogy az ő birtokán gyűlnek össze a sorsdöntő szavazások, illetve választások előtti napon a liberális ellenzék hívei; így történt ez az 1834. évi tisztújítás és az 1839. évi követválasztás alkalmával is.9 2 Az egyik konzervatív lap, a Világ tudósítója, aki augusztus 11-én fordult meg Zalaegerszegen, arról számolt be, hogy az előkészületek rendkívüliek: a mérnökök ugyanezen a napon mérték ki az adózó nemesség szálláshelyét a városon kívül, egy falu tágas mezején, ahol a „szállásházak mind deszkából leendnek; csupán bor 1200 akó vitetik be. Sokba kerül ez az adózni akaró értelmes rész embereinek".9 3 A tudósító értesülései — a bor erősen eltúlzott mennyiségét kivéve9 4 — helytállónak bizonyultak, mert 1843 augusztusában négy darab, egyenként 50 öl (közel 100 méter) hosszú, s több kisebb, együttesen mintegy 3000 fő befogadására alkalmas, az esőtől és a nap hevétől egyaránt védő deszkasátort építettek fel a kaszaházi mezőn, s rendeztek be asztalokkal és padokkal.95 A konzervatívok szerint a vármegye tömlöcéből vezényelték ki a rabokat az „iszonyú deszkasáncok" építéséhez, a sátrakat kerítéssel vették körül,9 6 a kortestábor közepét pedig „a vezérek számára épített ékes deszkaházikó díszesíté".9 7 E kortestábor elkészítéséről állította ki 1843. augusztus 14-én Tivolt Ferenc zalaegerszegi ácsmester az alábbi nyugtát: „Nyuglevél, mely mellett alulírott megesmerem, hogy a lágerhez megkívántató deszkasátorokat a készített terv szerint a magam fájábul s deszkájábul, mégis a mellék sátorokat a Társaság fájábul s deszkájábul, amint az asztalokat s padokat is a Társaság fájából s deszkájából 300, azaz háromszáz forintokért magamra vállalván, ezen summát méltóságos Horváth János kamarás úrtól fel is vettem, kötelezvén magamat a munka becsületes elkészítésére s a felügyelésére is."98 A Tivolt Ferencnek fizetett 120 ezüstforint9 9 mellett Vámos István zalaegerszegi fazekas 16 ezüstforint 40 krajcárt kapott 100 darab nagy cseréptál elkészítéséért,10 0 Weisz Jónás zalaegerszegi zsidó kereskedő pedig 48 ezüstforintot 2400 darab bádogkanálért.10 1 93 Világ 1843. augusztus 23. (68. sz.) 564. Vö. Kónyi Manó 1903. 2. köt. 24. 94 A kortestábor nyilvánvalóan nem fogyaszthatott el 1200 akó, azaz 64.464 1 bort. (A fennmaradt számlák — amint azt a későbbiekben látni fogjuk — ennek mintegy hatodáról, 207 akó borról tanúskodnak.) 95 Pesti Hírlap 1843. szeptember 10. (281. sz.) 613. Vö. Kónyi Manó 1903. 2. köt. 28. 96 MOL P 61. 10. cs. A zalai konzervatívok felirata az uralkodóhoz, keltezés nélkül. 97 Nemzeti Újság 1843. szeptember 15. (113. sz.) 593. 98 ZML Főadószedői számadások. Kortesköltségek 1843-1844. Egerszegi járás elszámolása, 3. nyugta. 99 ZML Főadószedői számadások. Kortesköltségek 1843-1844. Egerszegi járás elszámolása, 6. tétel. 100 ZML Főadószedői számadások. Kortesköltségek 1843-1844. Egerszegi járás elszámolása, 12. tétel, 11. nyugta.
