Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc követté választásának ára. Kortesköltségek Zala megyében 1843-ban III/689
702 MOLNÁR ANDRÁS lójául 1843. július 17-én és 21-én Szabó János táblabírótól.7 6 A balatonhenyei nemesség fuvarozására Szabó János táblabíró 15 pengőforintot adott át előlegként július 19-én Halász Péter helybeli nemesnek, július 23-án pedig Horváth János kamarás fizetett ugyanerre a célra 30 pengőforintot a henyei nemes Dornay Jánosnak.7 7 Szabó János táblabíró 1843. július 17-én írta Horváth János kamarásnak, hogy a kapolcsi nemeseknek 50 forintot adott a fuvarok előlegeként. Ugyanerre a célra július 16-án Köveskálon 200 váltóforintot fizetett, ám a helybeliek azt mondták neki, hogy az egész fuvart előre le kell fizetnie a napidíjakkal együtt, ezért Szabó arra kérte a kamarást, hogy még 300 váltóforintot adjon a köveskáliaknak.7 8 Győrffy István, Köveskál törvénybírája a Szabó Jánostól átvett összegen felül július 23-án, majd augusztus 31-én 100-100 váltóforintot kapott Zalabéri Horváth Jánostól fuvarokra, ám ezután is maradt még tartozása. A köveskáli törvénybíró így írt erről a kamaráshoz 1843. október 8-án intézett levelében: a köveskáli nemesek nagyobb része a követválasztás és az adó elvállalása ügyében a kamarás és Csány László akaratát teljesítette. A Köveskálon összegyűlt nagyszámú nemességnek a helybeli borbírák hitelre vásároltak bort, s most őt zaklatják az adósságért, azt gondolván, hogy ő költötte el az árát. Az új bíró választása előtt számot kell adnia a községnek, de előbb a megbízóival van számadása. Győrffy István ugyan már felvett 637 forint 30 krajcárt váltócédulában, de mindez kevésnek bizonyult, mert a községből 30 kocsin 150 nemes vett részt a követválasztáson. Amikor Csány annak idején Köveskálon járt, összehívatta a nemességet, és azt ígérte, hogy minden szavazó kap 1 pengőforintot, a kocsisok pedig 4 forintot. Ugyanakkor azt is megígérte, hogy a „köveskáli nemességnek egy vasárnapon bor s trakta adasson". Ezekhez jöttek még a Szentgyörgyvölgyéről négy kocsin érkezett vendégek, és a hozzájuk csatlakozott henyei és monoszlói nemesek költségei, 24 forint 8 krajcár váltócédulában, valamint a kisebb fuvarok és levélküldések költségei is, melyekkel összesen még 335 váltóforint adóssága van. A bíró elismerte, hogy ez temérdek pénz, de azt állította, le akarta beszélni Csány Lászlót a költségeskedésről, Csány azonban azt felelte neki, hogy különben nem boldogulnak. Győrffy állítása szerint azok a köveskáliak, akik nem tartottak velük, gúnyolják a bírót, azt akarják, hogy az adósságot a többi elöljáróval együtt fizesse ki, és azt beszélik, hogy Csány az adósságok elől ment el Somogyba lakni. O ezt ugyan nem hiszi, de mégis hallotta, hogy nincs odahaza, azért kérte a kamarást, hogy Csányval is közölje e levelet. Győrffy István a kért határidőre nem kapta meg a hátralévő összeget. A 134 ezüstforintnyi tartozásból 125 forintot fizetett ki neki Díszeiben 1844. június 5-én Vas Ferenc, Horváth János kamarás kasznárja,79 aki 76 ZML Főadószedői számadások. Kortesköltségek 1843-1844. Tapolcai járás elszámolása, 5. és 6. tétel, 6. és 7. nyugta. A szentantalfaiaknak adott pénzt említi még Kiss János evangélikus lelkész Csány Lászlóhoz írott, Szentantalfán 1843. július 18-án kelt levele is: MOL H 103. 19. d. Közli: Csány László reformkori iratai 248. 77 ZML Főadószedői számadások. Kortesköltségek 1843-1844. Tapolcai járás elszámolása, 10. tétel, 11. nyugta. 78 MOL H 103. 19. d. 79 ZML Főadószedői számadások. Kortesköltségek 1843-1844. Tapolcai járás elszámolása, 11. tétel, 12. melléklet, 12/1., 13. és 14. nyugta.
