Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Süli Attila: A Szeben-vidéki kormánybiztosság története 1849-ben III/561
598 SÜLI ATTILA Annyit azonban általunk vizsgált források tükrében el kell ismernünk, hogy dacára a két királyföldi kormánybiztos humánus eljárásának, a szászföldi lakosság ellenséges érzülete a magyar kormánnyal szemben mindvégig fennállt. Berde számos megnyilatkozásából kiderül, hogy a román és szász lakosság ellenséges érzelmeivel tisztában volt és e téren nem is táplált hamis illúziókat. Háromszéki kormánybiztosként átélte a brassói nemzetőröknek a Felső-fehér megyei és a hétfalusi magyar községek ellen elkövetett atrocitásait. Szeben-vidéki kormánybiztosként azonban a polgári hatalmat képviselte, vagyis a nemzetiségi polgárok érdekeit is védenie kellett. Gondoskodnia kellett az adót behajtásáról és a magyar csapatok ellátásáról. Ezt pedig csak úgy tudta megoldani hatékonyan, ha a tradicionális szász hivatali apparátus munkájára is támaszkodik. Az utóbbiak megnyeréséhez azonban engedményeket is kellett tenni. Ezen egyensúlyi politikának köszönhető, hogy a királyföldi kormánybiztosi működése alatt végig mentes volt a nagyobb nemzetiségi konfliktusoktól. Berde e téren sokat köszönhet a hozzá hasonló felfogást képviselő Czetz tábornoknak is, akivel közösen igyekeztek elejét venni a nagyobb katonai kihágásoknak. Pedig a hadsereg ellátásának megszervezése az ország kimerültsége miatt nem volt könnyű feladat. A szász törvényhatóságok által felajánlott és átadott egyenruházati anyagok mennyisége mindenképpen Berde politikájának hatékonysági mutatója. Értékelve Berde külpolitikai tapogatódzásait be kell látnunk, hogy azok nagyon kevés gyakorlati eredménnyel jártak. A porta jóindulatú semlegességét eddig is bírta a magyar kormányzat, de az Angliától függő török birodalom ennél többet nem tehetett. így Berde tervezett bukaresti útját Csány teljesen feleslegesnek tartotta.32 1 A kapcsolatok felvételének volt azonban konkrét eredménye is: a török hatóságok lefizetése által több ezer szarvasmarha és juh került vissza Erdélybe. Felmerülhet az a jogos kérdés, hogy a fent részletezett nehézségek ellenére létezett a konszolidáció a Királyföldön? A válaszunk egyértelmű igen. A magyar hadsereg fegyverrel foglalta vissza Dél-Erdélyt, ennek ellenére a terület mégsem került katonai kormányzás alá. Újjáéledt a sajtó, a feloszlatott egyesületek egy részének működését újból engedélyezték, némely törvényhatóságban még választásokra is sor került. Az oktatás a háborús viszonyok ellenére megkezdődött, lépések történtek a román ortodox egyház újjászervezésére is. A Szászföldre nézve Berde olyan közigazgatási rendezési tervet dolgozott ki, amely figyelembe vette a régió fejlődési sajátosságait is. A katonai hatóságok túlkapásait ha nem is sikerült mindig megelőzni, a retorzió nem maradt el.32 2 Berde Mózes rövid, három hónapos kormánybiztossága alatt bebizonyosodott, hogy az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc egyik meghatározó erdélyi vezetője — a háromszéki önvédelem megszervezése mellett — még egy alapvetően ellenséges territóriumon is képes volt létrehozni a magyar kormányzat számára egy olyan alapot, amelyre a későbbiek folyamán építkezni lehetett volna. 321 Káinoki Kis, 1976. 107-108. 322 Megjegyzendő, hogy a túlkapások egy része nem a nemzetisége ellen irányult, ezek előidézője a katonai ellátó szolgálat rossz működése és pénzhiány volt, pl. rekvirálások.
