Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
546 TAMÁSI ZSOLT képviselő szamosújvári örmény esperes, de kéréseiket írásba benyújthatták.100 A zsinati jegyzőkönyvbe feljegyzik hogy Gajzágó Kristóf esperes valóban távol is maradt a tárgyalásoktól, de az első zsinati ülési nap utolsó tárgyalási pontjaként sort kerítettek az örmény beadvány tárgyalására. Tekintve, hogy az örmény beadvány helyi jellegű szükségletet képviselt, amit az egyházmegyei zsinat megoldhatott, eltérően több más tárgyalási ponttól, a megfogalmazott álláspontot az erdélyi egyházmegye a magyar püspöki karnak elküldött zsinati jegyzőkönyvben nem is szerepelteti, csak az erdélyi egyházmegye felett joghatóságot gyakorló kalocsai főegyházmegye érsekének, gróf. Nádasdy Ferencnek küldött jegyzőkönyvben, s természetesen a Gyulafehérváron maradó eredeti jegyzőkönyvben találjuk meg a kérdés tárgyalását. A zsinati beadványukban az aláíró szamosújvári plébános és segédlelkészei101 három alapvető kéréssel fordultak a zsinaton egybegyűltekhez. Első kérésükben rámutatnak, hogy saját főpásztorral nem rendelkezve, „az Erdélyi Romai Katholika Magyar Egyházzal mintegy összeolvadva, annak latin szertartású Főpásztorát atyánknak minket pedig hű fiainak nevezhettünk", de mégsem részesülnek egyenlő bánásmódban a latin szertartású egyházmegyei papsággal. Ezért elvárják, hogy „leendő papjainkat az erdély megyei Püspöktől adandó titulussal ellátatni, minket pedig már áldozárokat jóitevőink a bizontalan jövendő Patrimonium s jótállások gyámsága alól felmenteteknek" nyilvánítsák. Következő kérésükben kérik, hogy ha már ők is hozzájárulnak az elaggott papok nyugdíjalapjához, öregségükben ebből részesüljenek is. Harmadik kérésükben papjelöltjeiknek az egyházmegyei szemináriumba való felvételét igénylik. Az örmény papok beadványait a zsinaton jelenlevők jogosnak tartották, s azokat el is fogadták. A három rítus közül a szabadságharc ideje alatt a római katolikus és az örmény katolikus a forradalom támogatója lett, a forradalmi kormány ezért végig megelégedett azzal, hogy lojalitásukat, népet lelkesítő tevékenységüket közvetlen utasításokkal biztosítsa. Esetükben nem tartották fontosnak belső problémáik rendezését, sőt az utasítások elküldésénél még az egyházi hierarchikus hivatali út betartását sem, amint azt a következő fejezetben látni is fogjuk. A görög katolikus egyház önállóságának erősítésére az elmaradt nemzeti zsinat miatt nem kerülhetett sor, ami az erdélyi román görög katolikusok10 2 esetében az ellenforradalom szolgálatába való sodródásban játszott szerepet. A magára maradt egyházmegye 1848 őszéig, az ellenforradalom kibontakozásáig a különböző tervek eszmei síkján beszélhetünk a forradalmi hangulatról, a reformok megfogalmazá-100 1848. augusztus 19. - GYFL Pl 389 d. 10. cs. 1088/1848. v 101 Gajzágó Kristóf plébános, Korbuly János, Lengyel Gergely, Kopár Simon, Csákány Adeodat, Mártonffy Antal és Papp Tivadar segédlelkészek: A szamosújvári örmény szertartású papságnak az erdély-megyei zsinathoz beadott, s a zsinati jegyzőkönyvben a 10, alatt az első ülésben tárgyalt kérelme. Szamosújvár 1848. augusztus 26. - GYFL EZs d. I. l/e. 1085/1848. 102 Nem minden görög katolikus közösség esetében volt ez így. Releváns ellenpélda a munkácsi görög katolikus egyházmegye, amelynek püspöke elkötelezett szabadságharc-párti volt. Popovics Bazil egyházmegyés püspök a szabadságharc leverése után felfüggesztésre került, egyházmegyéje exponáltán hazafias magatartást tanúsított 1848-49-ben. Vö. Bendász István: Az 1848-1849-es szabadságharc és a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye, Ungvár 1997.
