Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
MINDSZENTY JÓZSEF ÉS AZ EMBERI JOGOK VÉDELME (1945-1948) 49 hírverés, hiába írta meg az újabb fejleményeket is az amerikai követnek,2 8 hiába interveniáltak mások is, Bakay Szilárd altábornagyot 1947. március 17-én a szovjet katonai hatóságok Sopronban (vagy Sopronkőhidán) kivégezték. Az oroszok a fegyverszüneti egyezményt megszegve mind a SZEB-et, mind a magyar hatóságokat kizárva mondták ki és hajtották végre ítéletüket.2 9 Mindszenty arra érzett rá, hogy a letartóztatások elérték azokat a katonatiszteket és civileket is, akik németellenesek voltak, az ellenállási mozgalomban is részt vettek, sőt közülük egyesek Moszkvával is együttműködtek. Egyik napról a másikra fasisztának minősítettek olyan személyeket, akik a múltban ellenkező meggyőződésüknek igen nehéz körülmények között adtak tanújelet, és meggyőződésükhöz számos esetben még életük kockáztatásával is hűek maradtak. Sokan nem találtak kivetnivalót a népbírósági perekben, amíg csak a háborús bűnösöket vonták felelősségre. Mások még a konzervatívok, kisgazdák, népiek elítélését is helyeselték. Megint mások később a szociáldemokraták és kommunisták büntetését igenelték - mintha egy furcsa kettősség érvényesült volna a morálban: van, akit szabad felakasztani politikai meggyőződése miatt, s van, akit nem. Mindszenty azonban nem tett különbséget, nem alkalmazott kettős mércét, a múltbeli tettek megítélésénél gyűlölet helyett keresztényi szeretetet hirdetett. A megbocsátás volt a vezérelve, és nem a bosszú. A népbíróságok igazságszolgáltatásában — ami középút lehetett volna e kettő között — nemigen bízott. Hadifoglyok, menekültek Mindszenty a már említett első érseki pásztorlevelében (1945. október 17.) az elhurcoltak, a hadifoglyok, internáltak mellett és a hazai németséggel szemben kimondatlanul alkalmazott kollektív büntetés ellen is szót emelt. A deportáltakon és elhurcoltakon nemcsak a koncentrációs táborok túlélőit értette, hanem azokat a kényszerkitelepített vagy önként menekülő katonákat, rendőröket, minisztériumi köztisztviselőket, leventéket is, akiket a háború utolsó napjaiban, hatalmukat 28 „Bakay Szilárd altábornagyot, aki erősen németellenes és korrekt volt, 1944. okt. 8. óta Mauthausen foglya azon a címen, hogy egy ideig főparancsnoka volt az oroszországi magyar hadtestnek, Rákosi, bár vádjai korábbi, magyar bíróságok előtt nem igazolódtak be, minden jogi keret nélkül az oroszokkal golyó általi halálra ítéltette. Most áll ügye Moszkvában elintézés alatt: kivégzik-e vagy kegyelmet kap." National Archives and Records Administration, Washington (a továbbiakban: NARA) Record Group (a továbbiakban: RG) 84. Foreign Service Posts of the Department of State. Hungary, General Records, 1946-1963. Box 4. 1947 - 840.4. Catholic Church. Mindszenty József 1947. január 6-án kelt levele H. F. Arthur Schoenfeld amerikai követhez. Eredeti gépelt tisztázat, autográf. Ugyanennek a levélnek magyar nyelvű fogalmazványa: ÁBTL 4.1. A-2004, 73-74. f. Módszertani anyag. (A történelmi hűséghez tartozik, hogy azóta, 1992-ben a hozzátartozók számára egyértelműen kiderült: Rákosi még azt sem tudta, hogy Bakayt az oroszok hol őrzik.) 29 Az altábornagyot 1992. szeptember 22-én az orosz törvények alapján rehabilitálták. Kimondták, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1943. április 19-i törvénye szerint a megszállt szovjet területek békés lakossága, valamint a fogoly partizánok ellen elkövetett kínzások, gyilkosságok, az ártatlan falvak lerombolása, felégetése miatti felelősségre vonás Bakay Szilárd altábornaggyal szemben alaptalan volt. 2006 decemberében posztumusz Magyar Örökség Díjjal tüntették ki, mint az első katonát, aki 1945 után Magyarországért életét áldozta. A történéseket feldolgozta Csalló Katalin: Summum ius, summa iniuria (Vitéz Bakay Szilárd altábornagy élete). In: „Alattad a föld, föletted az ég...". Források, módszerek és útkeresések a történetírásban. Szerk.: Balogh Margit. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola, Budapest, 2010. 267-286.
