Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Kiss Gergely: Az esztergomi érsek királyi egyházak feletti joghatóságának kialakulása a 11-13. században II/269

AZ ESZTERGOMI ÉRSEK KIRÁLYI EGYHÁZAK FELETTI JOGHATÓSÁGA 291 Összességében tehát elmondható, hogy az esztergomi érsek királyi egyházak feletti joghatósága az érseknek a magyar egyházi hierarchiában történt fokozatos megerősödésével párhuzamosan körvonalazódott és szilárdult meg a 11. század közepe utáni évszázad során. A korábbi időszakra nézve kormányzati értelemben Esztergom inkább az első volt az egyenlők között, és Kalocsa egyenlőségre, olykor vezető szerepre törése eredményeként vált egyértelművé Szt. István székvárosa főpapjának első metropolitai (prímási) joghatósága, amely csak a 13. század derekán nyert teljes elfogadást. E viták folyamán először a 12. század második felében merült fel a királyi prépostságok, apátságok sajátos joghatósági helyzete, s ugyanez tapasztalható a két erdélyi decanatus esetében. Helyzetük az 1210-es évekre megszilárdult, felettük az esztergomi érsek, és nem a területileg illetékes püspök joghatósága érvényesült (Pannonhalma és Székesfehérvár kivételével). A királyi kápolnák helyzete annyiban más volt, hogy 1) bár az ő jogi helyzetük is hasonlóképpen alakult a 13. század elejéig, mégis egy jelentős részük — a Buda környéki és más, a veszprémi püspökség területén létrejött intézmények — évtizedekre elvesztették kiváltságos helyzetüket, 2) a budai kápolnák, illetve plébániaegyházak csak később, a 13. század végén nyerték el hasonló kiváltságos jogállapotukat. Mindez azzal is járt, hogy újabb változások már csak az esztergomi érsek joghatósága alól a 13. század közepén kikerült kápolnák státusában következtek be, újabb évtizedes jogvitákat indítottak el a veszprémi püspök, illetve az érintett kápolnák, plébániaegyházak és az esztergomi érsek között. Ezzel szemben a többi intézmény (bencés kolostorok, prépostságok, decanatusok) jogi helyzete már nem változott érdemben. THE DEVELOPMENT OF THE AUTHORITY OF THE ARCHBISHOP OF ESZTERGOM OVER THE ROYAL CHURCHES IN THE 11th

TO 13t

h

CENTURIES by Gergely Kiss (Summary) The present study examines the emergence of the authority of the archbishop of Esztergom over the royal churches. This process is set in the background of the development of the archbishop of Esztergom's leading role within the Hungarian ecclesiastical hierarchy, which emerged gradually from the middle of the 11th century and became generally accepted by the middle of the 13th century. It is on this basis that the author reconstructs the development of archiépiscopal authority over the royal churches, the first traces of which date back to the second half of the 12th century. The legal status of the individual institutions varied: the position of the royal priories and abbeys and of the two Transylvanian deaneries (Szeben, Brassó) had been consolidated by the 1210s, and lichen Rechtsgeschichte und zum Kirchenrecht 6.) 453-454.; Dietrich Kurze: Zur historischen Einordnung der kirlchlichen Bestimmungen des Andreanums. In: Zur Rechts- und Siedlungsgeschichte der Siebenbürger Sachsen. (Siebenbürgisches Archiv. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde Dritte Folge Band 8.) Köln-Wien 1971. 137-138.; Carl Servatius: Einige Beobachtungen das Kirchenwesen Siebenbürgens im 13. und 14. Jahrhundert betreffend, und deren Bedeutung für die Herkunftsfrage der deutschen Siedler. In: uo. 235-249. (különösen 237-238.); Wolfgang Grandjean: Die Anfange der Hermanstädter Probstei im Spiegel päpstlicher Urkunden. In: uo. 269-276.; Harald Zimmermann: Die Deutsche Ritterorden in Siebenbürgen. In: Uő: Siebenbürgen und seine Hospites Teutonici. Köln-Weimar-Wien 2000. 124-130.; UGDS I. 2-4., 12., 15-17.