Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Vonyó József: Gömbös kormánypártjának ideológiája és programja I/3
24 VONYÓ JÓZSEF alapvető javak forrása, melyeknek a munka (azaz az ipar) csak alaki, a kereskedelem pedig helyi értéket kölcsönöz. Ezekhez azonban etikai, részben valláserkölcsi éi-veket is fűzött: „A földmívelés és a vele szorosan összekapcsolt mezőgazdasági ipar felel meg a természet rendjének: ez az Isten által ajánlott foglalkozás." Ezért a legbecsesebb foglalkozási ágként értékelte, mely „..minden válságos időben a legbiztosabb refugium,8 2 bevehetetlen erős vár volt és lesz minden népre nézve". A parasztot e munkája emeli a társadalom többi rétege fölé — vallotta —, mert általa állandóan összeköttetésben van a természettel, Istennel, tőlük függ fáradozásának minden eredménye, „lelke, erkölcsi élete tehát tisztább marad, mint bármely más foglalkozású embereké".8 3 E szavakkal — kimondatlanul is — a zömmel nem magyar (zsidó, német) iparűzőkkel, kereskedőkkel, pénzemberekkel szemben állította piedesztálra a szántóvetőt. Ezek az agrárius nézetek teljes tartalmi azonosságot mutatnak a 19. század végi újkonzervatívok gondolataival, melyeket nagyrészt Gömbösék is vallottak az 1920-as évek első felében. A Nemzeti Munkaterv és a későbbi kormányzati intézkedések egyértelműen igazolják, hogy e megfontolások határozták meg a Gömbös-kormány gazdaságpolitikáját, s ezen belül a gazdasági válságból történő kilábalás módozatait. Ezért is fontos kiemelnünk a másik említett sajátosságot, azt, hogy a fenti megfogalmazások nyilvánvalóan nélkülözték a racionális gazdasági érveket. Mindaz, amit a mezőgazdaság magasabb rendű voltáról, a gazdaságban betöltött elsődleges szerepéről írtak, ellentmondott az egész világgazdaságban egyre jobban kiteljesedő folyamatnak, melyben mindinkább domináns szerepet játszott az ipar, s a fejlettebb gazdasággal rendelkező országokban már a szolgáltató szféra is látványosan építette ki pozícióit. A magyar gazdaság előző években kialakult helyzetéből egyetlen tényező indokolta mindezt. Az, hogy a válság kétségtelenül a mezőgazdaságot, s azon belül is a parasztgazdaságokat sújtotta leginkább. A hazai és külföldi értékesítési nehézségek, az eladósodás és az agrárolló határozott intézkedéseket sürgettek, amit a kormányzat igyekezett is megtenni. Sőt — a telepítések és a hitbizományok kérdésének rendezése révén — az egészségtelennek ítélt birtokszerkezet átalakítását is, ami által a súlyos megélhetési nehézségekkel küszködő agrárszegénység problémájára kínáltak megoldást. Mindez azonban azt is jelezte, hogy Gömböséket e tekintetben elsősorban nem gazdasági, hanem sokkal inkább szociális és politikai szempontok, illetve ideologikus megfontolások vezérelték. Ezt igazolja maga az a tény, hogy érvelésük során teljesen figyelmen kívül hagyták a korszak vezető gazdasági szakembereinek elemzéseit, javaslatait. Az 1932-1935 között Magyarországon megjelent gazdasági elemző tanulmányokban a szerzők foglalkoztak az agrárválság okaival és megoldásának lehetőségeivel. Az ágazat és a benne foglalkoztatottak problémáit — Gömbössel és híveivel szemben — a gazdaság egészének összefüggésében, a magyar gazdaságot pedig a világgazdaság folyamatainak trendjét és hatásait figyelembe véve elemezték, s az így levont racionális következtetések alapján kínáltak gyógymódokat. Tátray Ist-82 Menedék, menedékhely 83 Nemzeti Figyelő, 1934. január 1. Dr. Rugonfalvi Kiss István: Új korszak felé.
