Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kiss Gergely: Az esztergomi érsek királyi egyházak feletti joghatóságának kialakulása a 11-13. században II/269
272 KISS GERGELY Az említett források tehát egymásnak ellentmondó információkat közölnek, ami már önmagában kételyt ébreszt a kalocsai főpapok tényleges, kormányzati értelemben vett érseki működése iránt, legalábbis a 1080-as évekig. Egyházkormányzati döntés csupán egy helyen tapintható ki, a pécsi püspökség határai megállapításánál, itt azonban Dezső püspökként szerepel, szemben a tartomány igazi fejének szerepével felvértezett esztergomi érsekkel. Természetesen felvethető, hogy ez esetben egy meglehetősen tendenciózus beállításról van szó, Esztergom vezető szerepének reflektorfénybe állításáról.1 6 Ha ezt elfogadjuk, akkor is felmerül a kérdés, mire vezethető vissza, volt-e alapja két érsekség, Esztergom és Kalocsa, vitájának. Az eddig idézett források alapján elmondható, hogy Kalocsa egyházkormányzati szerepére, tartománnyal rendelkező érseki működésére nincs adat a 11. század végéig. Az említett főpapok közül diplomataként, békét létrehozó politikusként (György), illetve egy egyházkormányzati kérdés érdekelt feleként (Dezső) jelentek meg. Dezső szerepe már inkább tekinthető egyházkormányzati jellegűnek, és ez jól beleilleszkedik az alább ismertetendő képbe. A kalocsai főpap egyházkormányzati tevékenységére a 12. század első éveiből érdekes információk kerültek napvilágra. Közismert a Hartvik-féle Szt. István-legenda azon része, amely szerint a Sebestyént betegsége idején az esztergomi érseki székben helyettesítő Aserik (Aszkrik) utóbb palliummal, érseki vállszalaggal tért vissza saját egyházába, Kalocsára.1 7 Ez azt sejteti, hogy már Aserik korában alárendelt püspökségekkel rendelkező érsekség volt Kalocsa. A szóba jöhető püspökségek azonban — az egyetlen erdélyi kivételével — még egyáltalán nem is léteztek: a csanádi, a bihari (váradi) és a zágrábi mind később jöttek létre.1 8 Véleményem szerint Hartvik elsősorban Aserik személyét, szerepét, a király apostoli jogainak védelmét állította műve ezen részének középpontjába, kalocsai érsekségével pedig korának egyik problematikus kérdését kívánta megmagyarázni. Számára azonban nem elsősorban a kalocsai érsekek létezése — amelyet a korábbi források bizonyítanak — várt magyarázatra, az egyházi szokásjogban igencsak jártas legendaíró lényegében a pallium szerepeltetésével is az apostoli jogok védelmét szolgálta. A kérdés különös aktualitását mutatja az a — feltehetően a kalocsai érseknek — 1104 után írott pápai levél, 16 Vö. Koszta L.: Adalékok az esztergomi i. m. 243-244. 17 A legenda inkriminált szövegének legújabb fordítását 1. ÁKÍF 327-328. (Thoroczkay Gábor ford.). 18 Újabban Thoroczkay Gábor hívta fel a figyelmet arra - Tellenbach alapján (Gerd Teilenbach: The Church in Western Europe from the Tenth to the Early Twelfth Century. Cambridge 1993. 35.), hogy Kalocsához hasonlóan Angliában kezdetben Yorknak sem voltak alárendelt püspökei, 1. AKIF 328. (1145. jegyz.). Tellenbach azonban nem hoz adatot állítása alátámasztására: „England only had two, the Archbishopric of Canterbury and York (the latter had at first no suffragans" (Tellenbach G.\ The Church in Western Europe i. m. 35.). Thoroczkay más helyen (Thoroczkay Gábor: Az első magyarországi érsekek kérdéséhez. In: Uő: írások az Árpád-korról i. m. 20. [60. sz. jegyz.]) említi Peter Hunter Blair munkáját, aki azonban a skandináv betörések hatásait elemezve megállapítja, hogy miután a dánok Yorkot 866-ban elfoglalták, az érsek kénytelen volt nyugatra menekülni. Ebben az időszakban vesztette el York négy egyházmegyéje közül Hexhamot és Whithornt. Az érsekség tehát rendelkezett alárendelt püspökségekkel, vö. Peter Hunter Blair: An Introduction to Anglo-Saxon England. Cambridge 1966. 167-168., 171.